2026-11-12 11:08
Novemberben Szilvási Lajos íróra emlékezünk halálának 30. évfordulóján
„Színházat játszunk kifelé, tesszük, mintha szívesen látnánk magunk körül az embereket,
és közben magunkat, saját magunkat is alig bírjuk elviselni.”
Szilvási Lajos 1932. január 13-án született Szolnokon, ahova a nagy gazdasági válság miatt költöztek szülei, akik egyszerű munkásként keresték kenyerüket. Korai éveiben sokat tartózkodott édesanyja zalai szülőfalujában, a nyarakat is itt töltötte. A szolnoki elemi népiskolában igazgatója figyelt fel az éles eszű kisfiúra, aki beíratta őt a Verseghy Ferenc Gimnáziumba. A család 1946-ban visszaköltözött a zalai Türjére, így Szilvási már a keszthelyi premontrei gimnáziumban érettségizett 1950-ben. Ezekben az években a háború utáni évek jellegzetes ifjúsági intézményének, a népi kollégiumnak lakója volt, itt lépett be 1947-ben a Magyar Kommunista Pártba. Érettségi után a tisztképző Petőfi Akadémián folytatta tanulmányait, de innen szívbetegsége miatt hamarosan leszerelték. Az Idegen Nyelvek Főiskolája következett, ahol oroszul tanult, és ezzel párhuzamosan az MTI-nél dolgozott.
1954-ban a Szabad Nép szerkesztőségébe került, ahol Nagy Imre első miniszterelnöksége idején szabadabb hangvétel uralkodott, de csak 1955-ig, mikor Nagyot leváltották. Ekkor a „visszarendeződés” jegyében más újságírókkal együtt őt is eltávolították a laptól, és kizárták a kommunista pártból. Ekkorra már megjelentek első, ifjúsági témájú regényei. 1956-ban megnősült, feleségül vette a szerb származású Maja Samardzicot. A szenvedélyes, de viharos kapcsolat pár év után válással ért véget. Az 56-os forradalom idején Szilvási bekapcsolódott az Obersovszky Gyula vezette Igazság című lap munkájába. A forradalom bukása után rövid bujkálás következett, majd az MTI külpolitikai szerkesztőségében kezdett újra dolgozni. 1957-ben az Obersovszky ellen indított perben Szilvási volt az egyik mentőtanú, ezután elbocsátották az MTI-től.
A 60-as évek elejétől először fordulatos-kalandos regényekkel jelentkezett (pl. Bujkál a Hold, Appassionata, Egyszer-volt szerelem), melyek egyfajta erkölcsi példázatként is íródtak, majd a jelenkorban játszódó művek következtek, melyek hatalmas népszerűségre tettek szert. Az Albérlet a Síp utcában, a Ködlámpa, a Születésnap júniusban, az Egymás szemében érintette a fiatalok, fiatal értelmiségiek magán- és közéleti problémáit, vívódásait, szerelmei gondjait, és némi társadalmi kritikát is tartalmazott – nem túl mélyen – , ami még éppen elfogadható volt a Kádár-kor művelődéspolitikájának. Regényeit általában lektűrnek minősítik az igényesebb fajtából. A nagy példányszámban megjelenő művek sikert és anyagi biztonságot jelentettek az írónak, aki ugyanakkor megmaradt az újságírói hivatás mellett is: 1958-1977 között az Újítók Lapja olvasószerkesztőjeként, 1977-től a Delta főszerkesztő-helyetteseként is dolgozott. 1966-ban újra megnősült, Höcker Krisztinát vette feleségül, akitől egy fia született. A 80-as évek közepétől világlátása, írói hangvétele komorabbra váltott. Az éles szemű Szilvási látta a szocialista rendszer csődjét, „megcsömörlött”, és ez tükröződik kései regényeiben, a Jegenyék-ciklusban, amelyben egy család többgenerációs történetét kívánta bemutatni a kiegyezéstől a rendszerváltásig.
1996. november 9-én, 64 éves korában hunyt el Budapesten. 2008-ban jelent meg utolsónak vélt regénye – a befejezetlen A vincellér, majd 2016-ban a Petőfi Irodalmi Múzeumban őrzött hagyatékából A Gazda.
Források:
Új magyar irodalmi lexikon / főszerk. Péter László. - Budapest : Akadémiai Kiadó, 1994.
https://hu.wikipedia.org/wiki/Szilv%C3%A1si_Lajos_(%C3%ADr%C3%B3)
https://irodalmijelen.hu/2011-jan-13-0538/lektur-drama-szilvasi-lajos