2026-08-26 10:20
Augusztusban Hajnóczy Péter íróra emlékezünk halálának 45. évfordulóján.
Hajnóczy Péter 1942. augusztus 10-én született Hasznos Ödön néven egy cselédlány törvénytelen gyermekeként Budapesten – egyes források szerint Porcsalmán. Egyéves korában nevelószülőkhöz került, a család nevére vette, ekkortól Hajnóczy Bélának hívták, felnőttkorában változtatta Péterre a nevét. Magát a magyar jakobinus mozgalom egyik vezéralakja, Hajnóczy József leszármazottjának tartotta, ez azonban csupán fikció. Az ifjú Hajnóczy sokat hányódott, jónéhány korabeli nevelőintézetet megjárt. Gyerekként élte át az 56-os forradalmat, melynek hatása néhány későbbi írásában (pl. Ki a macska?) is megjelent, amennyire a Kádár-korban ez lehetséges volt. Tizenéves korában versenyszerűen úszott, tehetsége dobogós eredményekben mutatkozott meg.
Fiatal korától fizikai munkából tartotta fenn magát, volt fűtő, segédmunkás kőműves mellett, betűszedő, modell, kabinos, figuráns stb. Húszévesen esti iskolában tette le a gimnáziumi érettségit. Fiatal korától rendszeresen ivott, alkoholizmusa nemcsak életére, hanem írásaira is nagy hatással volt, saját magáról mintázott hősei gyakran küzdenek ezzel a függőséggel. Első írásai a 70-es évek elején jelentek meg az Élet és Irodalomban, a Mozgó Világban, az Új Írásban. Első kötete 1975-ben látott napvilágot A fűtő címmel, ez novellákat tartalmaz. A címadó írás Heinrich von Kleist kisregényén (Kohlhaas Mihály) alapszik, a sajátos magyar viszonyok között mutatja be az egyén lázadását a hatalom ellen. Ugyanebben az évben jelent meg szociográfiája, Az elkülönítő, amely egy vidéki betegotthon embertelen körülményeit mutatja be. Témaválasztása adott volt: Hajnóczy elvonókúrái során többször is megjárta a hazai egészségügy bugyrait, ahol a beteg szempontjai, testi-lelki jóléte és gyógyulása gyakran háttérbe szorultak. A kórtermek állapotai jól tükrözték a társadalmi helyzetet és az alacsonyabb helyzetűek kiszolgáltatottságát a „hatalommal” bírókkal – ebben az esetben ápolókkal, orvosokkal – szemben. Hivatalos részről felháborodással fogadták ezt az írását, és Hajnóczy a korabeli, Aczél György nevével jelzett kultúrpolitika három T-je (támogatott, tűrt, tiltott) közül a tűrt kategóriába került.
1977-ben következett az M, majd 1979-ben fő műve A halál kilovagolt Perzsiából. Ennek főhőse, a fiatal alkoholista író egyértelműen Hajnóczyról lett mintázva. Két idősíkon mutatja be a főhős életének eseményeit, szerelmét, leépülését, majd feleségével közös küzdelmét szenvedélybetegsége ellen. A delírium okozta szenvedés, a szorongás és a személyiség felbomlása rendkívül érzékletesen jelenik meg a regényben. Utolsó, még életében megjelent kötete a Jézus menyasszonya (1981).
Az író halálának körülményei sok mendemondára adtak okot. A helyszín (Budapest vagy Balatonfüred) és a kiváltó ok (baleset, öngyilkosság) is bizonytalannak tűnt, de ma már bizonyos, hogy korán elhasználódott szíve végzett vele egy forró nyári napon nem sokkal 39. születésnapja előtt.
Hajnóczy művei posztmodern jegyeket mutatnak, gyakoriak bennük a vendégszövegek, a filmszerű vágások, montázsok. Stílusa gyakran nyers, szókimondó, mellbevágó; kegyetlenül őszinte magával és másokkal szemben is. Írásai remekül visszaadják a 60-as, 70-es évek hangulatát, a Kádár-kor nyomasztó kilátástalanságát, a hétköznapok szürkeségét éppúgy, mint a szabadságáért kétségbeesetten – és általában kilátástalanul – küzdő ember erőfeszítéseit.
Irodalmi körökben már életében felismerték jelentőségét, de hivatalos elismeréseket nem kapott, csupán egy civil kuratórium tüntette ki a Füst Milán-díjjal 1980-ban. Ma már egyértelmű, hogy a XX. század egyik legjelentősebb magyar prózaírója volt. Esterházyval és Nádassal tagja a „Péterek” körének, akik a 70-es években hoztak friss levegőt a hazai irodalmi életbe.
Források:
https://kultura.hu/80-eves-lenne-hajnoczy-peter/
https://hu.wikipedia.org/wiki/Hajn%C3%B3czy_P%C3%A9ter