Könyvtári Kincsestár - 2026. június: Latinovits Zoltán

2026-06-04 09:15

Júniusban az 50 éve elhunyt Latinovits Zoltán színészre emlékezünk.

„És ha már ilyen szépen együtt vagyunk, ne dobozoljunk egy kicsit?”

(Az Isten hozta, őrnagy úr! című filmből)

Latinovits Zoltán 1931. szeptember 9-én született Budapesten. Édesapja báró Latinovits Oszkár, édesanyja Gundel Katalin, a híres vendéglátós dinasztia tagja volt, aki fiát is Gundel Károly éttermében szülte meg. Az apa hamarosan elhagyta a családot, ez élete végéig fájó pont volt gyermekének. Édesanyja 1941-ben újra férjhez ment, Frenreisz Károly orvoshoz, a házasságból két féltestvére született Latinovitsnak: István, aki később Bujtor néven lett szintén színész és Károly, aki rockzenész lett. 1949-ben érettségizett az Állami Szent Imre Gimnáziumban. Itt lépett először színpadra egy diákok által előadott darabban. Az előadás után a jelenlévő Bajor Gizi azt javasolta az egyébként lámpalázas ifjúnak, hogy legyen színész. Ekkor még nem hallgatott a tanácsra. Először asztalossegéd, majd hídépítő munkás lett, aztán beiratkozott a Műszaki Egyetemre, ahol 1956-ban kapott építészmérnöki diplomát. Az egyetemi évek alatt verseket szavalt és amatőr színjátszó csoportokkal lépett színpadra. A diplomát követően segédszínészként szerződött a debreceni Csokonai Színházhoz, ahol mások mellett Márkus László, Harkányi Endre és Hofi Géza is játszott ekkoriban. 1959-től filmekben is szerepelt, első nagy sikere a Jancsó Miklós által rendezett Oldás és kötés volt. Egy miskolci kitérőt követően visszatért Debrecenbe, majd 1962-1966 között a Vígszínház, 1966-68 között a Thália Színház tagja volt, 1969-71-ben újra a „Víg”-ben játszott. Színpadi szerepei közül kiemelkedik a Rómeó és Júlia, melyben nagy szerelmével, Ruttkai Évával alakították a címszereplőket. A Mario és a varázslóban Cipollát, Örkény István Tóték című darabjában az őrnagyot alakította emlékezetesen. Utóbbiból film is készült, Isten hozta, őrnagy úr! címmel. Eljátszotta Csehov Ványa bácsijának címszerepét is. Színpadi és filmbeli alakításai rendkívül szuggesztívek, ironikus stílusa, a szerepekben megjelenített érzelmei, indulatai, hanghordozása összetéveszthetetlenek. Az alakításaira emlékezők egyike szerint ki-be járt az őrület és a józan ész határán, más úgy vélte, Latinovits szó szerint „az életével játszott.” A lassan feledésbe merülő színpadi alkotások mellett filmszerepei őrzik meg tehetségét az utókornak. Várkonyi Zoltán rendező Jókai-adaptációiban az Egy magyar nábobban és a Kárpáthy Zoltánban romantikus figurát, Szentirmay Rudolfot alakít, a 141 perc a Befejezetlen mondatbólban egy opportunista tanárt, Wavrát, utolsó filmjében Az ötödik pecsétben egy szenvtelen, hideg kegyetlenséggel ténykedő nyilas figurát, a kisembereket önérzetében megtörő, megalázó nyomozót (a „Civilruhást”). Szerepelt Jancsó Miklós Szegénylegények című filmjében, az Utazás a koponyám körül főszerepéért elnyerte a San Sebastian-i nemzetközi filmfesztivál legjobb férfi alakításért járó nagydíját. Egyik kedvenc filmje a Krúdy Gyula műveiből készült, Huszárik Zoltán rendezte Szindbád volt, ebben egy élettől búcsúzó hajdani szívtipró-gavallért játszik, aki színes, álomszerű képekben bolyong hajdani szerelmei és örömei-fájdalmai között. Verseket is kitűnően szavalt, legszívesebben Ady Endre, József Attila és Illyés Gyulai költeményeit adta elő, e „műfajról” így vélekedett: „(…) az előadóművésznek magát a költőt kell megjátszania, vagyis az alkotás hosszú folyamatát kell olyan röviden összefoglalnia, mint maga a vers.”

A pályán sikeres, közkedvelt „színészkirály” szakmai életében sok konfliktusba keveredett a korabeli kultúrpolitika viszonyai között, és a magánéletben sem volt szerencsésebb. Kíméletlen szókimondása miatt gyakran konfliktusokba bonyolódott, a stresszt alkohollal és dohányzással próbálta oldani. Élete szerelme és élettársa Ruttkai Éva is megszenvedte nehéz természetét; gyermeke nem született.

1971-73 között a veszprémi Petőfi Színházban játszott és rendezett, majd Pesten egy zenés darabban tért vissza rövid időre, amit betegsége miatt nem játszották tovább – ekkor már jó ideje depresszióval küzdött, többször kórházban is ápolták. 1976. nyár elején Balatonszemesre ment meglátogatni édesanyját, majd esti sétára indult, és a vonat halálra gázolta. Sok pletyka, mendemonda kapott szárnyra, különböző elméletek próbálták megfejteni, mi is történt, de a legvalószínűbb, hogy a megviselt idegrendszerű Latinovits öngyilkos lett. Halála megrázta a közvéleményt és legendává emelte az alig 45 évesen elhunyt színészt. Balatonszemesen temették el, a településen 1984 óta működik a Latinovits Zoltán Emlékmúzeum. A kortárs költők közül Illyés Gyula, Nagy László és Nagy Gáspár is versben gyászolta el az egyik legkiválóbb magyar színművészt, aki a rendszerváltozás után, 1990-ben posztumusz Kossuth-díjat kapott.

Források:

https://hu.wikipedia.org/wiki/Latinovits_Zolt%C3%A1n

Magyar életrajzi lexikon: https://mek.oszk.hu/00300/00355/html/

https://kultura.hu/90-eve-szuletett-latinovits-zoltan/

Latinovits Zoltán: Verset mondok. – Budapest, Holnap, 2002

Képek:

https://kultura.hu/uploads/media/default/0002/74/thumb_173797_default_big.jpg

Ruttkai Évával a Rómeó és Júliában:

https://www.nyugdijasbarat.hu/wp-content/uploads/2023/09/ruttkai.webp

Cipolla szerepében:

https://kultura.hu/uploads/media/default/0002/74/thumb_173794_default_big.jpg

Szindbád: