Könyvtári Kincsestár - 2026. május: Szerb Antal

2026-05-05 16:40

Májusban a 125 éve született Szerb Antal íróra emlékezünk.

„Bölcsész vagyok, a felesleges tudományok doktora.”

Szerb Antal 1901. május 1-én született Budapesten zsidó származású polgári családban. Édesapja, a kiváló orvos rajongott az irodalomért és a művészetekért: a könyvek között felnővő fia hamar az olvasás szerelmese lett. 6 éves volt mikor édesapjával együtt római katolikus hitre tért, keresztapja Prohászka Ottokár volt. Gimnáziumi tanulmányait a budapesti piaristáknál végezte, ahol tanára, Sík Sándor bátorította irodalmi próbálkozásait. 1919 őszén érettségizett, majd egy évet Grazban töltött klasszika-filológiai tanulmányokkal. A budapesti egyetemen angol-magyar-német szakon végzett, közben megtanult franciául is – az idegen nyelvű irodalmat mindig eredetiben olvasta az egyébként műfordítóként is tevékenykedő író. Húszéves korában jelentek meg első versei és novellái a Nyugatban; első irodalmi társasága a „Barabások” köre (ide tartozott pl. Szabó Lőrinc és Sárközi György is) volt. Az egyetem után 1928-tól egy felsőkereskedelmi fiúiskolában kezdett el tanítani, ahol 1944-ig, amíg tehette, oktatott. Az egyetemi évek alatt beleszeretett csoporttársába, Lakner Klárába, azonban érzelmei viszonzatlanok maradtak. Végül Klára húgát, Amáliát vette el – kétszer is, de mindkét alkalommal válás lett a házasság vége. Egyetlen közös gyermekük, Szerb Judit ebből a (második) házasságból született 1932-ben.

Az Erdélyi Helikon című folyóirat 1930-ban pályázatot írt ki egy magyar irodalomtörténeti műre, amelyet 1932-ben Szerb Antal nyert el újszerű megközelítésű, sajátos szemléletű munkájával. (Az álnéven leadott pályaművek bíráló bizottságának elnöke Babits Mihály volt, akit Szerb Antal szellemi mestereként tisztelt.) A könyv formájában először 1934-ben megjelenő Magyar irodalomtörténet olvasmányos, élvezetes stílusának is köszönhetően nagy sikert ért el, de sok kritikát is kapott, Szerb Antal ugyanis a hazai irodalom nagy alakjait levette a szobortalapzatról, humorral, iróniával ábrázolta, emberközelbe hozta őket. A szakmai elismerések sem várattak magukra: 1933-ban a Magyar Irodalmi Társaság elnöke lett, és kétszer is megkapta a Baumgarten-díjat a harmincas években. A Párizsban, Olaszországban is megforduló Szerb Antal egy évet Angliában is eltöltött tanulmányúton, ennek élményei is megjelennek egyik legnépszerűbb, legszórakoztatóbb művében, A Pendragon legendában. Ez a nehezen besorolható regény egyszerre krimi, kísértethistória, művelődéstörténeti fejtegetés és mindezek paródiája is egyben. A főhőst, Bátky János bölcsészprofesszort a szerző önmagáról mintázta jó adag iróniával és humorral. A jó néhány kiadást megélt műből 1974-ben készült film.

Másik nagy sikerű regénye, az Utas és holdvilág 1937-ben jelent meg. Ez a lélektani alkotás egy valódi és egy belső utazás-bolyongás története, amely a polgárság eleve kudarcra ítélt út- és kiútkeresését ábrázolja az egyre fenyegetőbb diktatúrák és a közelgő világháború árnyékában. A házasság és a konvencionális, bejáratott életmód elől a nászútján elmenekülő főhős, Mihály végül megbékél sorsával, visszatér a neki rendelt életpályára: „Életben kell maradni. (…) És ha az ember él, még mindig történhetik valami.”

Az író 1938-ban újra megházasodott, Bálint Klárát vette el feleségül, akivel élete végéig együtt maradt. Közben rendszeresen publikált lapokba, folyóiratokba, újabb kötetei jelentek meg, irodalmi előadásokat tartott a Magyar Rádióban, magántanár lett a szegedi egyetemen. 1941-ben még megjelent A világirodalom története, amely alapossága, szellemessége és olvasmányossága miatt szintén népszerű lett és sok kiadást élt meg, de ekkor már Szerb Antal életére egyre sötétebb árnyak vetültek. A harmadik zsidótörvényt követően publikációs lehetőségei beszűkültek, a rádióban nem tarthatott előadásokat, az országgyűlésben pedig egy szélsőjobboldali képviselő felszólalt Magyar irodalomtörténete ellen. Fő kifogása a szerző származása mellett a mű „tiszteletlen” hangneme volt a magyar irodalom nagy alakjai iránt, ezért a mű betiltását és máglyára vetését akarta elérni. 1943-ban még megjelenhetett a Nemes Nagy Ágnessel közösen jegyzett Száz vers, mely az európai irodalom legszebb verseiből szerkesztett gyűjtemény eredeti szövegekkel és azok műfordításaival, de Magyarország 1944-es német megszállása után Szerb Antalt tanári állásából kényszernyugdíjazták, majd behívták munkaszolgálatra. A Sopron-környéki Fertőrákosra, majd Balfra került. Felesége és barátai többször is megpróbálták kiszabadítani-megszöktetni, de ő nem akarta elhagyni vele együtt szenvedő írótársait, Sárközi Györgyöt és Halász Gábort. Kimerítő munka, kegyetlen, megalázó bánásmód, hideg és éhezés volt a részük, végül Szerb Antalt olyan brutálisan megverték, hogy 1945. január 27-én belehalt sérüléseibe. Először egy tömegsírba temették sorstársaival együtt, majd exhumálták és a Fiumei úti sírkertben helyezték végső nyugalomra. Özvegye nem házasodott újra, haláláig viselte férje nevét. 1951-ben született fiát Szerb Antal szülei adoptálták, így lehetőség nyílott rá, hogy Szerb Jánosként anyakönyvezzék.

Források:

Új magyar irodalmi lexikon / főszerk. Péter László. – Budapest, Akadémiai Kiadó, 1994

Hegedűs Géza: A magyar irodalom arcképcsarnoka. – Budapest, Trezor Kiadó, 1993

https://telex.hu/foto/2026/05/01/szerb-antal-palyakep-utas-es-holdvilag-pendragon-legenda-fotokonyv

https://hu.wikipedia.org/wiki/Szerb_Antal

https://ng.24.hu/kultura/2025/01/27/szerb-antal-halala-elete-megolese/

Képek:

Gimnáziumi diákként:

https://assets.telex.hu/images/20260430/1777538134-temp-f26ve038fcht2aefcla_cikktorzs-komplex-kicsi.jpg

Az 1935-ös Baumgarten-díj átadásán:

https://assets.telex.hu/images/20260430/1777538239-temp-5lfdkuhdas3dbdejapi_cikktorzs-komplex-szeles.jpg

Szüleivel és öccsével: