Könyvtári Kincsestár - 2026. április: Janikovszky Éva

2026-04-13 09:35

Áprilisban a 100 éve született Janikovszky Éva írónőre emlékezünk.

A Neumann János Egyetem Könyvtár és Információs Központjában a tanév minden hónapjában egy tudós, művész vagy esemény évfordulójához kapcsolódó összeállítással készülünk és a témához kötődő könyveket helyezünk el a kézikönyvtár olvasódíványán. Így szeretnénk Olvasóink figyelmét felhívni a tudomány, az irodalom és más művészeti ágak jeles képviselőire és műveikre, könyvtárunk gazdag kínálatának megismertetésével.

Janikovszky Éva 1926. április 23-án született Szegeden Kucses Éva néven – édesapja később Kispálra magyarosította a család nevét. A kislány 7 éves volt, mikor szülei elváltak. Anyai nagyapjának, Bartos Lipót könyvkereskedőnek, és nevelőapjának, Donászy Kálmán, költő és újságírónak is volt szerepe volt abban, hogy megszerette az irodalmat. „Írói tevékenységét” is ekkoriban kezdte: 11 éves korától naplót vezetett, melyben szorgalmasan lejegyezte érzéseit, gondolatait, kételyeit. Középiskolai tanulmányait szülővárosában, a Szent Erzsébet Gimnáziumban végezte. A holokauszt idején édesanyja zsidó származása miatt életük is veszélybe került, és ugyan szerencsésen átvészelték ezt az időszakot, az átélt traumák hatására az alig 18 éves lány idegösszeroppanást kapott. A háborút követően egy évig gyakornokoskodott a Délmagyarország című megyei lapnál, majd megkezdte egyetemi tanulmányait, 1944-1948 között filozófiát, néprajzot, magyar és német irodalmat tanult Szegeden, ezt követte Budapesten az ELTE-n a pszichológia és a politikai gazdaságtan szak, végül 1950-ben végzett. A háborús élmények, a származása miatti megaláztatások hatására már diákként aktívan politizált: tüntetéseken vett részt és szervezte az egyetemi kommunista mozgalmat. Diploma után a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztériumban kezdett dolgozni, és első férjétől elválva hozzáment Janikovszky Béla orvoshoz, akinek felvette nevét. Férje az Államvédelmi Hatóság magas rangú tisztje volt, de a terrorhullám végül őt is elérte: az ötvenes évek elején letartóztatták. Felesége hűségesen várta; kiszabadulása után, 1955-ben született meg egyetlen közös gyermekük, János. Ekkoriban lett Janikovszky Éva az Ifjúsági (később Móra) Kiadó lektora, majd 1964-1987 között főszerkesztője. Első könyve, az ismeretterjesztő Csip-csup még Kispál néven jelent meg – először 1960-ban publikált Janikovszky Éva néven. Eleinte lányregényeket (Szalmaláng, Aranyeső) írt, majd a 60-as évek elején találta meg igazi műfaját és kezdett gyerekirodalommal foglalkozni. A rá jellemző ún. gyerekmonológok a gyerekek és felnőttek kapcsolatát váltakozó nézőpontból, az élő nyelv stílusával, az irónia eszközeivel és a közhelyek kiforgatásával mutatja be. Remekül ábrázolta a mindennapi élet kisebb-nagyobb ügyeit, bajait-örömeit, a kamaszkor emberpróbáló nehézségeit, gyakran saját élete eseményeit (pl. fia felnövését) is beleszőve alkotásaiba. A könyvek mellett folyóiratokba, újságokba (pl. a Nők Lapjába) is írt, jegyzett forgatókönyvet. Műveit több mint 30 nyelvre fordították le. Legismertebb művei: Ha én felnőtt volnék, Málnaszörp szalmaszállal (ezt Égig érő fű címmel filmesítették meg, és olyan népszerű lett, hogy később már a regény újabb kiadásai is e címen jelentek meg), Már óvodás vagyok, Már iskolás vagyok, Kire ütött ez a gyerek?; a felnőtteknek szólóak közül: Örülj, hogy fiú! és párja az Örülj, hogy lány!, Felnőtteknek írtam, Mosolyogni tessék, Ájlávjú. Műveinek egy idő után „elmaradhatatlan” alkotótársa, illusztrátora lett Réber László grafikus. 1978-tól 1995-ig elnöke volt a Gyermekkönyvek Nemzetközi Tanácsa magyar bizottságának, tagja volt az UNICEF magyar bizottságának, 1988-ban Lengyelországban kitüntették a Mosolyrend Lovagja címmel, 1996-tól elnöke volt az Írószövetség Gyermekirodalmi szakosztályának. 1987-ben nyugdíjba vonult kiadói állásából, de az írást folytatta. Műveiben, publicisztikáiban a rendszerváltást követő, igencsak átalakuló viszonyokra is reagált (pl. De szép ez az élet!), de optimista, humoros, humánus hangját nem vesztette el. 2003-ban, hosszan tartó betegséget követően hunyt el Budapesten. Sírját szeretett Mercedes írógépének „másolata” díszíti, nevét irodalmi alapítvány őrzi, művei újabb kiadásokban jelennek meg. Az általa évtizedeken át igazgatott, gyerekek nemzedékeinek meghatározó olvasmányélményeket nyújtó Móra Kiadót fia, Janikovszky János vezeti.