2026-03-11 09:37
Márciusban II. Rákóczi Ferencre emlékezünk születésének 350. évfordulóján.
A Neumann János Egyetem Könyvtár és Információs Központjában a tanév minden hónapjában egy tudós, művész vagy esemény évfordulójához kapcsolódó összeállítással készülünk és a témához kötődő könyveket helyezünk el a kézikönyvtár olvasódíványán. Így szeretnénk Olvasóink figyelmét felhívni a tudomány, az irodalom és más művészeti ágak jeles képviselőire és műveikre, könyvtárunk gazdag kínálatának megismertetésével.
„Cum deo pro patria et libertate!
Istennel a hazáért és a szabadságért!”
(A szabadságharc jelmondata)
Rákóczi Ferenc, Erdély és Magyarország fejedelme, a róla elnevezett szabadságharc vezetője, a magyar függetlenségi harcok egyik legnagyobb alakja 1676. március 27-én született Borsiban. Felmenői között három ténylegesen is uralkodó erdélyi fejedelem volt, míg édesapja névlegesen birtokolta e címet. Édesanyja, Zrínyi Ilona, Zrínyi Péter horvát bán lánya volt. Mindössze három hónapos volt, amikor édesapját elvesztette. 1682-ben Zrínyi Ilona újból férjhez ment, Thököly Imre, a „kuruc király” lett a kis Rákóczi nevelőapja, aki hadjárataira is magával vitte nevelt fiát. A Habsburgok ellen harcoló Thököly neje, Zrínyi Ilona 1685-1688 között fiával az oldalán védte Munkács várát. Mikor kapituláltak, az anyát és gyermekeit Bécsbe vitték, ahol elszakították őket egymástól. A 12 éves Rákóczi ekkor látta utoljára édesanyját, Kollonich Lipót bíboros felügyelete alatt a csehországi Neuhaus-ba, jezsuita iskolába került. 1690-től Prágában folytatott egyetemi tanulmányokat, 1692-ben nagykorúsították, hogy férjhez menő nővére megkaphassa a családi birtokokból neki járó negyedrészt. Rákóczi ezt követően egy évet Itáliában (főként Rómában) töltött, majd, mint Sáros vármegye főispánja, a családi birtokon élt. 1696-ban I. Lipót császár és király rosszallásával nem törődve feleségül vette Sarolt Amália hessen-wanfriedi hercegnőt. Az esküvő a kölni dómban volt. Házasságuk során négy gyermekük született, de közülük csak ketten, György és József érték meg a felnőttkort.
Birtokain élve Rákóczi látta, a császári katonák hogyan sanyargatják a török idők háborúiban kimerült ország lakosságát, de egyelőre nem csatlakozott a Habsburg-ellenes mozgalmakhoz. 1697-ben, az ő birtokain tört ki a hegyaljai felkelés, ekkor Bécsbe sietett, hogy a részvétel gyanúját is elkerülje. Gróf Bercsényi Miklóssal folytatott beszélgetései győzték meg arról, hogy szembe kell szállnia az uralkodóval. Mikor 1700-ban a spanyol király utód nélkül halt meg, és kitört az összeurópai méreteket öltő spanyol örökösödési háború, Rákóczi levelezésbe kezdett XIV. Lajos francia uralkodóval. Árulás folytán levelei a császár kezébe kerültek, Rákóczit elfogták és a bécsújhelyi börtönbe vetették; biztosra lehetett venni, hogy halálra ítélik. Sikerült azonban megszöknie és Lengyelországba menekült. Bercsényi csatlakozott hozzá, újra felvették a kapcsolatot a franciákkal és amikor 1703-ban a tiszaháti felkelők megkeresték, hogy álljon a felkelés élére, Rákóczi csatlakozott hozzájuk. Bercsényivel együtt bocsátották ki a brezáni kiáltványt, melyben a haza régi szabadságának visszaállítását tűzték ki célul, és csatlakozásra szólítottak nemeseket és jobbágyokat. A kibontakozó szabadságharc bázisterületei a Rákóczi-birtokok voltak. A főként jobbágyokból álló sereghez néhány kisebb vár elfoglalása után csatlakozott az észak-keleti országrész nemessége és 1704-re az egész Tiszántúlt elfoglalták. Ezután a Duna-Tisza köze, majd a Dunántúl következett. A kezdeti sikerekben fontos szerepet játszott, hogy a császári csapatok jelentős részét kivonták az országból, hogy nyugaton harcoljanak a franciák és szövetségeseik ellen. 1704-ben felcsillant a remény, hogy Rákóczi serege, a kurucok és a francia-bajor had egyesülhet egymással, de a hochstädti csatában utóbbiak vereséget szenvedtek az osztrák-angol csapatoktól. Ebben az esztendőben a gyulafehérvári országgyűlés erdélyi fejedelemmé választotta Rákóczit, aki így elfoglalta elődei trónját. 1705-ben a szécsényi országgyűlésen „a magyarországi szövetkezett rendek vezérlő fejedelemmé” választották. Ez a cím ideiglenességet fejezett ki, és azt, hogy Rákóczi nem kíván trónbitorlóként a Habsburgok helyére lépni. A kurucok fő célja a független magyar államiság helyreállítása, a szabad királyválasztás újbóli bevezetése lett volna, de, ennek megvalósíthatatlansága esetén a rendi és vallási szabadságjogok helyreállításával és az önálló erdélyi fejedelemséggel is beérték volna. A hadihelyzet azonban nem kedvezett a céloknak. Az alapvetően könnyűlovas, portyázó harcmodorral operáló kuruc sereg nem rendelkezett a kor csatáit eldöntő kellően erős, fegyelmezett és jól felfegyverzett gyalogsággal, sem a komolyabb várak (pl. Buda, Szeged) bevételére alkalmas erőkkel. A franciák időnkét küldtek anyagi támogatást, a sereg kiképzésére felkészült tiszteket, de ez a döntő győzelemhez nem volt elegendő. Ellentét feszült a kuruc táboron belül is. Rákóczi a jobbágysor alóli felszabadulást ígért a harcokban résztvevő parasztoknak (és családjuknak), valamint a szabadságharc idejére eltörölte a nemesi adómentességet is; egyik sem tetszett az ország nemeseinek. Az ellentétek az 1707-es ónodi országgyűlésen csúcsosodtak ki, ahol kimondták ugyan a Habsburg-ház trónfosztását, de több, a nemtetszését kifejező küldöttet lekaszaboltak Rákóczi hívei. Az anyagi nehézségek kezelésére Rákóczi rézpénzt bocsátott ki, de ezt nem szívesen fogadták el a kereskedők és a parasztok, hamar el is értéktelenedett. Maga Rákóczi személyesen is vezette csapatait a csatákban pl. Nagyszombatnál, Trencsénnél, Romhánynál, de ahogy a császári csapatok felszabadultak a nyugat-európai lekötöttség alól, a kurucok egyre jobban visszaszorultak; ráadásul pestisjárvány is lesújtott az országra tovább gyengítve az ellenállást. 1711-ben Rákóczi Lengyelországba ment tárgyalni, reményei szerint I. (Nagy) Péter orosz cárt nyerte volna meg a szabadságharc támogatásához, de erre már nem került sor. Távollétében a kinevezett fővezér, gróf Károlyi Sándor, érzékelve az ország és a kuruc sereg kimerültségét 1711. április 30-án megkötötte a szatmári békét Pálffy János császári tábornokkal.
A kompromisszumos béke büntetlenséget ígért a harcot beszüntető kurucoknak (még fegyvereiket is megtarthatták, a majtényi síkon csak a csapatzászlókat kellett letenniük a császáriak előtt), a fejedelem az uralkodónak letett hűségeskü fejében megtarthatta volna birtokait és vagyonát, de Rákóczi erre nem volt hajlandó, inkább az emigrálást, a „bujdosást” választotta. Leghűségesebb követői, köztük Bercsényi Miklós, vele tartottak. 1712-ig Lengyelországban maradt, majd Franciaországba távozott. 1713-ban az utrechti békével lezárult a spanyol örökösödési háború; a kurucoknak kedvező passzust nem sikerült beiktatni az egyezménybe. XIV. Lajos halála után pár évvel, 1717-ben Rákóczi az Oszmán Birodalom területére távozott. A törökök és az osztrákok közötti 1718-as pozsareváci békét követően Rákóczinak el kellett hagynia az Oszmán Birodalom fővárosát. Ekkor telepedett le Rodostóban (ma: Tekirdag), itt töltötte élete hátralévő részét. Megírta emlékiratait és vallomásait, melyek a hazai barokk irodalom jeles darabjai, kitanulta az asztalos szakmát és bútorokat készített. Csatlakozott hozzá Mikes Kelemen, aki itt írott Leveleivel szintén a magyar irodalom jeles darabjait alkotta meg, valamint Bécsből megszökött fia, György. A fejedelem 1735. április 8-án alig két héttel 59. születésnapja után halt meg. Török földben temették el, de 1906-ban hamvait hazahozták és a kassai dómban helyezték végső nyugalomra. Sírja édesanyja, Zrínyi Ilonáé mellett van.
Források:
Britannica Hungarica : Világenciklopédia. - [Budapest] : [Magyar Világ Kiadó]
Új magyar életrajzi lexikon V. kötet / főszerk. Markó László. – Budapest : Magyar Könyvklub, [2004]
https://hu.wikipedia.org/wiki/II._R%C3%A1k%C3%B3czi_Ferenc
Képek forrása:
https://www.teko-halas.hu/images/cikkepek/Rakoczi/Rakoczi1.jpg
https://www.teko-halas.hu/images/cikkepek/Rakoczi/Rakoczi3.jpg
https://hiros.hu/wp-content/uploads/2025/03/unnamed.jpg
Rodostói háza:
Rodostói házának mása és szobra Kassán:
Than Mór festménye az ónodi országgyűlésről:
Sírja:
https://www.ludovika.hu/wp-content/uploads/2023/03/Ludovika-Szabadegyete0228.jpg
