2025-11-24 10:32
Novemberben George Bernard Shaw-ra emlékezünk halálának 75. évfordulója alkalmából.
A Neumann János Egyetem Könyvtár és Információs Központjában a tanév minden hónapjában egy tudós, művész vagy esemény évfordulójához kapcsolódó összeállítással készülünk és a témához kötődő könyveket helyezünk el a kézikönyvtár olvasódíványán. Így szeretnénk Olvasóink figyelmét felhívni a tudomány, az irodalom és más művészeti ágak jeles képviselőire és műveikre, könyvtárunk gazdag kínálatának megismertetésével.
„Két tragédia van az életben. Az egyik, ha hőn óhajtott vágyunk nem teljesül. A másik, ha teljesül.” (G. B. Shaw)
George Bernard Shaw 1856. július 26-án született Dublinban, protestáns vallású, elszegényedett nemesi családban. Szülei egymáshoz nem illő emberek voltak. Az apa a család múltjára büszke, de léha, iszákos ember volt. Művelt édesanyja zongoratanárnőként fiát is megtanította a zene és a többi művészet szeretetére – ennek Shaw később, már zenekritikusként hasznát vette. Az anya, megunva az apa züllött, haszontalan életvitelét, zongoraművész szeretőjével és lányaival Londonba költözött; Shaw magára maradt apjával. Utóbbi ugyan munkát szerzett fiának (pénzbeszedő lett egy ingatlanokkal foglalkozó cégnél), de elvárta, hogy fia eltartsa őt, sőt vele tartson kocsmatúráira és kártyacsatáiba is. Az ifjú Shaw ugyan ellentmondásos személyiség volt: idejét legszívesebben a könyvtárban töltötte, ahol biológiától a történelemig minden témában szívesen olvasott, ugyanakkor rendszeresen járt bokszedzésekre, ahol nagyon tehetségesnek tartották – de ebben az életmódban nem kívánt részt venni. Gyűjtött egy kis pénzt, majd angolosan távozott: hajóval kelt át Londonba, apját soha többé nem látta. Édesanyja és kvázi nevelőapja nagy szeretettel fogadták be Shaw-t (később menyükkel is így tesznek majd), aki végre megkezdhette képességeihez méltó hivatását: írni kezdett. Eleinte zene- és színműkritikákat írt két olyan korabeli alkotóról, akik kezdetben ellenséges fogadtatásban részesültek a nagyközönség részéről: Wagnerről és Ibsenről. Szerkesztője javaslatára – mondván, hogy az angol olvasóközönség így szívesebben veszi írásait – olasz álnéven (Corno di Bassetto – „Mély Kürt”) írt Wagnerről. Ibsen drámáit nemcsak elemezte, hanem a norvég szerző erősen hatott is ra mint a hamis, képmutató, családi szenvedéssel teli polgári életmód leleplezője. A két író között az a különbség, hogy Ibsen drámái tragikus, Shaw-é viszont komikus hangvételűek. Eleinte azonban még regényírással próbálkozott – kevés sikerrel. Hiába írta és küldözgette a kiadóknak regényeit (egymás után ötöt is), sorra elutasították azokat; ezek csak drámaírói sikereit követően jelentek meg. Egy barátja biztatására – 36 éves korában – írta meg első drámáját, a Widowers' Houses-t (magyarul: Sartorius úr házai), amit 1892-ben színpadra állítottak. Néhány évvel későbbi a Warrenné mestersége (Mrs. Warren’s professional), amely egy olyan asszonyról szól, aki lánya taníttatását és műveltségét úgy teremti meg, hogy bordélyházat üzemeltet méghozzá egy pappal közösen. A Viktória királynő korabeli színházak erkölcstelennek minősítették Shaw művét és nem voltak hajlandóak bemutatni, noha Shaw éppen kora amorális, ugyanakkor képmutató viszonyait akarta bemutatni. Az alkotást csak húsz évvel később, az I. világháború végén vitték színre Angliában.
Az elutasítások soha nem szegték kedvét Shaw-nak, folytatta írói tevékenységét, és egymás után születtek jobbnál jobb drámái: Caesar és Cleopatra, Pygmalion, Az ember és felsőbbrendű ember (Man and superman), valamint – talán legjobb színműve – a Szent Johanna. (Összesen 37 drámát írt.) Rendkívül szellemes, kitűnő dialógusokkal teli drámái zajos sikert arattak nemcsak a Brit-szigeteken, de szerte Európában és Észak-Amerikában is. Utóbbi helyen Az ördög cimborája (The Devil's Disciple) című darabot szinte nemzeti alkotásnak tekintik, mivel az angol gyarmatosítók és a függetlenségért harcoló amerikaiak háborújában az utóbbiak mellett teszi le a garast. Emiatt sokáig ezt sem mutatták be Angliában. A sikerrel együtt jártak a díjak is, Shaw lett az első ember, aki a Nobel- és az Oscar-díjat is elnyerte, előbbit a Szent Johannáért 1925-ben, utóbbit a Pygmalion adaptált forgatókönyvéért 1939-ben.
Shaw nemcsak irodalmár volt, hanem ízig-vérig közéleti ember is. A korabeli Írországban és Nagy-Britanniában bőven volt alkalma megismerkedni a kapitalizmus és gyarmatosítás embertelen, társadalom-roncsoló hatásaival, így már fiatal korában a szocialista eszmék híve lett. Londonban néhány hasonló világnézetű értelmiségivel megalapították a Fabiánus Társaságot. A szervezet a társadalmi változásokat, a kapitalizmus lebontását békés, erőszakmentes úton képzelte el, a marxista típusú osztályharc és a hatalom forradalmi hatalomátvétel távol állt tőlük. A jámbor értelmiségi társaság komoly eszmei hatást gyakorolt a XX. század elején megalapított brit Munkáspártra. (Nevüket egy ókori római hadvezér, Fabius Cunctator /Halogató/ ihlette, aki a 2. pun háború során a kivárás taktikáját, a csaták elodázását alkalmazta – sikerrel.) Az I. világháború kitörésekor Shaw, ellentétben sok korabeli értelmiségivel, az első perctől ellenezte a háborút. Egyik cikkében kifejtette, hogy számára egy német katona halála ugyanolyan fájdalmas, mit egy angol katonáé. „Jutalma” a megvetés és a kiközösítés lett. Társasági eseményeken látványosan félrehúzódtak, mikor ő is megjelent, az egyik angol miniszterelnök pedig kijelentette, hogy Shaw-t le kéne lőni. Darabjait nem játszották, könyveit nem adták ki és kevés újság tette közzé pacifista szellemű írásait. Shaw, rá jellemző módon fittyet hányt az őt érő méltánytalanságokra. Az idő őt igazolta. Ahogy a háborús szenvedések sokasodtak, egyre többen fordultak szembe vérontással. Mindeközben az író korábbi művek jogdíjából élt a háború végéig, utána pedig még nagyobb híresség lett.
A vegetáriánus táplálkozást folytató, sokat mozgó Shaw utolsó éveire magára maradt, szeretett feleségét, Charlotte Payne-Townshend-et 45 évnyi házasság után vesztette el, gyermekük nem született és barátai is sorra meghaltak. 94 éves korában 1950. novemberében hunyt el, egyes források szerint egy almafáról esett le, mások szerint a bicikliről. Drámái azóta is töretlenül népszerűek: Shakespeare után ő a legtöbbet játszott angol nyelvű színpadi szerző.
Források:
Világirodalmi arcképcsarnok : I. kötet / Hegedüs Géza. – Budapest : Trezor Kiadó, 1994.
Britannica Hungarica világenciklopédia / [főszerk. Halász György]. – Budapest : M. Világ, [1994-2009].
https://hu.wikipedia.org/wiki/George_Bernard_Shaw
Képek forrása:
https://hips.hearstapps.com/hmg-prod/images/george-bernard-shaw-9480925-1-402.jpg
https://upload.wikimedia.org/wikipedia/commons/f/f2/George_Bernard_Shaw_1936.jpg
https://cultura.hu/wp-content/uploads/2021/07/gb-shaw.jpg
https://www.adamsmith.org/blog/george-bernard-shaw-the-gradual-revolutionary
_as_a_Young_Man_-_(MeisterDrucke-997167).jpg?r=a576ff965e38646f794f78450575bb21)
