Könyvtár és Információs Központ / Faliújság

Könyvtári Kincsestár - 2025. június: Thomas Mann

2025-07-16 15:10

Júniusban Thomas Mann íróra, a 20. századi német irodalom egyik legjelentősebb alakjára emlékezünk születésének 150. évfordulója alkalmából.

A Neumann János Egyetem Könyvtár és Információs Központjában a tanév minden hónapjában egy tudós, művész vagy esemény évfordulójához kapcsolódó összeállítással készülünk és a témához kötődő könyveket helyezünk el a kézikönyvtár olvasódíványán. Így szeretnénk Olvasóink figyelmét felhívni a tudomány, az irodalom és más művészeti ágak jeles képviselőire és műveikre, könyvtárunk gazdag kínálatának megismertetésével.
 

Júniusban Thomas Mann íróra, a 20. századi német irodalom egyik legjelentősebb alakjára emlékezünk születésének 150. évfordulója alkalmából.
 


Thomas Mann 1875. június 6-án született Lübeckben, nagypolgári családban. Az iskolában nem tűnt ki különösebben, nem volt jó tanuló, még az érettségit sem tette le – viszont már kora tizenévesen is szenvedélyesen szeretett olvasni és írni. A müncheni egyetemre ugyan beiratkozott, de tanulmányait félbehagyta. Unalmas hivatalnoki munkát vállalt, amely csak arra volt jó, hogy mellette írhasson. Hamarosan ezt is feladta, és teljesen az írásnak szentelte életét. Fivére, a szintén író Heinrich Mann újságot alapított, amelybe Thomas is rendszeresen publikált.

1901-ben jelent meg első nagy sikere, a Buddenbrook-ház, amely egy nagypolgári család felemelkedését és hanyatlását mutatja be. A regényben erőteljesen érződik Mann saját életének, környezetének és szülővárosának, Lübecknek a hatása. Habár egy ideig szerelmi kapcsolatban élt Paul Ehrenberg festőművésszel, 1905-ben megnősült, és a kor szokásainak megfelelően polgári házasságban élt tovább. 

1912-ben jelent meg a művészi és magánéleti ellentmondásokat boncolgató Halál Velencében. Ugyanebben az évben feleségét tuberkulózis miatt egy davosi szanatóriumba küldték, ahol Mann meglátogatta őt. Ez a látogatás ihlette egyik legsikeresebb művét, az 1924-ben megjelent Varázshegyet. A metaforikus nagyregény főszereplője, Hans Castorp, éveket tölt el egy svájci tüdőszanatóriumban – ez a zárt közeg sajátos világa egyszerre tükrözi és különbözik a külvilágtól, filozófiai és szellemi eszméivel, kapcsolatrendszerével, az idő szubjektív érzékelésével és a betegség különleges tudatállapotával.

Thomas Mann 1929-ben kapta meg az irodalmi Nobel-díjat, amelyet elsősorban a Buddenbrook-ház című regényéért ítéltek neki oda.

Még Hitler hatalomra jutása előtt megírta a Mario és a varázsló című novellát, amely leleplezi a szélsőjobboldali eszmék hamis vonzerejét. A két világháború között kezdte el írni négykötetes bibliai regényét, a József és testvérei-t, amely a Szentírás történetét nagyszabásúan, napjainkra is érvényes értelmezésben dolgozza fel – végül 1943-ban fejezte be a művet.

Fiatalon saját bevallása szerint „antidemokratikus tévelygéseken” esett át, ám később nyíltan szembefordult a nemzetiszocializmussal. 1933-ban Svájcba, majd 1938-ban az Egyesült Államokba emigrált. Itt hangzott el híres kijelentése: „Ahol én vagyok, ott van Németország. Magamban hordom a német kultúrát.” 1936-ban a náci rezsim megfosztotta német állampolgárságától.

A harmincas években Magyarországra is ellátogatott, ennek apropóján írta József Attila a híres Thomas Mann üdvözlése című versét – amelyet a hatóságok nem engedtek előadni azon az irodalmi esten, amelyen Mann is részt vett.

A Goethe életéről szóló Lotte Weimarban című regénye már Amerikában jelent meg. A második világháború idején írásaival, előadásaival és a BBC által sugárzott Német hallgatók! című rádiós beszédeivel próbált hatni a nyugati közvéleményre és a német népre. Határozottan kiállt a humanizmus és a demokrácia értékei mellett a totalitárius zsarnoksággal szemben.

1945 után sem tért vissza Németországba. 1952-ben Svájcba költözött, ahol utolsó műveit írta: a VII. Gergely pápáról szóló A kiválasztottat és az Egy szélhámos vallomásai című, befejezetlenül maradt regényt. 
1955-ben hunyt el Zürichben, nyolcvanéves korában.

Thomas Mann a világirodalom egyik legjelentősebb, legnagyobb hatású írója, a kritikai realizmus és a polgári humanizmus kiemelkedő alkotója. Márai Sándorhoz hasonlóan őt is foglalkoztatta a hanyatlásnak indult polgárság, valamint a szellemi alkotók helyzete a 19–20. század fordulóján kialakult új társadalmi viszonyok között. Hat gyermeke közül hárman – Klaus, Erika és Golo – szintén írók lettek.

Források:

Képek: