Könyvtári Kincsestár - 2025. április: Márai Sándor

2025-05-06 15:42

Áprilisban Márai Sándorra emlékezünk születésének 125. évfordulója alkalmából.

A Neumann János Egyetem Könyvtár és Információs Központjában a tanév minden hónapjában egy tudós, művész vagy esemény évfordulójához kapcsolódó összeállítással készülünk és a témához kötődő könyveket helyezünk el a kézikönyvtár olvasódíványán. Így szeretnénk Olvasóink figyelmét felhívni a tudomány, az irodalom és más művészeti ágak jeles képviselőire és műveikre, könyvtárunk gazdag kínálatának megismertetésével.

Áprilisban Márai Sándorra emlékezünk születésének 125. évfordulója alkalmából.

Márai Sándor, a XX. század egyik legjelentősebb magyar írója, publicistája, a polgári értékrend, a humanizmus elhivatott képviselője, az emigráns magyar irodalom jeles alkotója, aki itthon és külföldön is komoly olvasótáborral és elismertséggel rendelkezik.

1900. április 11-én Kassán született felvidéki szász eredetű családban Grosschmid Sándor Károly Henrik néven. A szülőváros, annak hangulata, légköre egész életében elkísérte, alkotásainak egyik fő inspirálója volt. Édesapja közjegyző, a helyi jogászkamara vezetője volt, édesanyja tanítóképzőt végzett. Apja mellett két nagybátyja is jeles jogtudós volt. Három testvére közül egyik öccse, Radványi Géza néven világhírű rendező lett (legismertebb filmje a Valahol Európában). A család polgári jómódban élt, a gyermek- és ifjúkori környezet, a neveltetés Márai sok művében visszaköszön, az itt megismert figurák több regényalakjának mintájául szolgáltak.

Kilenc éves koráig magántanuló volt, ezt követően Kassán, Eperjesen és Budapesten járt iskolába. Utóbbi helyen nehezen viselte a katolikus gimnázium szigorú szabályait, így végül Eperjesen érettségizett. Már ebben az időben jelentek meg írásai újságokban és egy verseskötetet is kiadott. Pestre költözött és elkezdte egyetemi tanulmányait a jogi karon, amit nem fejezett be; ő már ekkor világosan látta: író akar lenni. Belevetette magát a pesti művészek bohém életébe, megismerkedett Kosztolányival – aki később barátja lett – és Krúdy Gyulával. Mindkét író erősen hatott Máraira, egyfajta eszményképet jelentettek számára.

A Tanácsköztársaság kikiáltása után, mint annyi írót, művészt, értelmiségit ekkoriban, őt is megragadta a világforradalom délibábja. Újságíróként a Vörös Újság című lapban támogatta az új rendszert. A bukás után – habár megtorlástól nem kellett tartania – nyugat felé vette az irányt: Frankfurt, Berlin, bölcsészeti tanulmányok és újságíróskodás következtek. A németül és franciául kiválóan tudó Márai a Frankfurter Zeitung szerzője lett, de hazai lapok számára is írt, illetve ő volt az első, aki Franz Kafkát magyarra fordította. 1923-ban, Németországban vette feleségül a szintén kassai Matzner Ilonát (Lolát), aki hat évtizeden keresztül volt társa. Abban az évben Párizsba kötöztek és évekig ott éltek; Márai itt is újságíróként kereste kenyerét. Az író, akinek polgári, katolikus és magyar identitása egyaránt fontos volt és műveltsége, szabadelvű gondolkodása és széles látóköre okán európai és világpolgárnak is tartotta magát, már ekkor megélte, milyen idegennek lenni, teljesen soha be nem illeszkedni egy másik országban. Hazaérkezésük után Budára költöztek és Márai egymás után írta a regényeket, melyek hamar népszerűvé tették. Ekkor jelent meg a később trilógiává bővülő regényeinek első (Zendülők, 1930), majd második kötete (Féltékenyek, 1937), valamint az Egy polgár vallomásai I-II. (1934-1935) – utóbbit egyik legkiválóbb művének tartják az irodalomtörténészek. Az újságírással sem hagyott fel, rendszeresen publikált az Újság c. lapban és a Pesti Hírlapban. Kritikusan szemlélte a Horthy-rendszert, valamint az egyre erősödő jobboldali szélsőségeket, véleménye írásaiban is megjelent, ezzel jónéhány ellenséget szerezve magának, habár politikailag nem köteleződött el egyik oldal vagy párt mellett sem; íróként mindig kényesen ügyelt művészi függetlenségére, szuverenitására.

1938-ban az első bécsi döntéssel Kassa visszakerült Magyarországhoz. Márai – a magyar csapatok bevonulásakor – lapja tudósítójaként tért vissza szülővárosába. A rövidesen kirobbanó világháború alatt az író magánélete is válságba került. 1939-ben született kisfia néhány hetes korában meghalt, több gyermekük nem született. 1941-ben Mezei Mária színésznővel, 1945-ben pedig Tolnay Klárival folytatott házasságon kívüli szerelmi kapcsolatot. Mindeközben rendületlenül írt. 1940-ben jelent meg a Szindbád hazamegy, melyben egyik mesterének, Krúdynak állított emléket, az ő stílusában megírva a történetet. 1943-ban kezdte el vezetni naplóját, melyet élete végéig folytatott, és – alaposan szerkesztve, megválogatva – már életében több kötetet kiadott belőle. (A teljes napló halála után 18 kötetben jelent meg.)

1944. március 19-én a náci Németország csapatai megszállták Magyarországot. Márai sokként élte meg hazája függetlenségének elvesztését, az ország hadszíntérré válását, a deportálásokat. Végleg sírba szállni látszott a humanizmus, az európai kultúra és a polgárság. „Mintha március tizenkilencedikén eltört volna bennem valami. Nem hallom a hangom; mint amikor egy hangszer megsiketül” – írta naplójában. Hamarosan Leányfalura költöztek, budai, Mikó utcai otthonukat ezt követően érte bombatalálat, mely teljesen lakhatatlanná tette. Leányfalun ismerték meg az ekkor még kisgyermek Babócsay Jánost, akit később nejével, Lolával örökbe fogadtak.

A háborút követően visszaköltöztek Budapestre, de a kiépülő kommunista diktatúra, nem sok jót ígért az elveihez hű, elkötelezett demokrata Márai számára. Komoly támadásokat kellett elszenvednie a sajtón keresztül, és trilógiájának harmadik része, a kétkötetes Sértődöttek (1947-1948) második kötetét bezúzták. Márai úgy döntött, elhagyja az országot. 1948-ban feleségével és örökbe fogadott kisfiával örökre elhagyta Magyarországot. Rövid ideig Svájcban éltek, majd hosszabb dél-olaszországi tartózkodás következett, a Nápoly melletti Posillipóban telepedtek le. Távozása után itthon tiltólistára került. Műveit leszedték a könyvtárak, könyvesboltok polcairól, nevét elhallgatták – később már ő maga sem járult hozzá művei hazai kiadásához.

Az író nehezen viselte az idegenbe szakadtság állapotát, ennek hatására alkotta egyik legszebb versét, a Halotti beszéd-et. Márai, aki alapvetően prózaíró volt, ezzel a költeménnyel a magyar líra egyik kiemelkedő alkotását hozta létre.

„Látjátok feleim szem’tekkel, mik vagyunk.

Por és hamu vagyunk.

Emlékeink szétesnek, mint a régi szövetek.

Össze tudod még rakni a Margitszigetet?...

Már minden csak dirib-darab, szilánk, avítt kacat.

A halottnak szakálla nőtt, a neved számadat.

Nyelvünk is foszlik, szakadoz és a drága szavak

Elporlanak, elszáradnak a szájpadlat alatt.

A „pillangó”, a „gyöngy”, a „szív” – már nem az, ami volt,

Amikor a költő még egy család nyelvén dalolt"

(…)

1951 őszétől munkatársa lett a müncheni Szabad Európa Rádió magyar nyelvű adásának, ahol hetente olvasott fel írásaiból.

Családjával 1952-ben New York-ba költözött, ki akart lépni az emigráns státusából, és Amerikát erre alkalmasabbnak vélte. Ebben az évben jelent meg első, emigrációban írt regénye a Béke Ithakában. Nem érezte jól magát Amerikában, hiányzott neki az európai kultúra. „Tizedik hónapja élek itt és (…) dolgozni nem tudok – én, aki minden élethelyzetben tudtam dolgozni eddig, az ostrom idejében is! Mi az, amit nem bírok Amerikában? Nincs más válasz, csak ez: a lélektelenség – jegyezte fel naplójában.

Az 1956-os forradalom komoly reményekkel töltötte el, felcsillant az ország szabadságának és a hazatérésnek a lehetősége. Márai Európába repült, de mire november 7-én Münchenbe érkezett, a szovjet csapatok már (újra) bevonultak Magyarországra. A forradalom elbukott. Ennek hatására írta meg Mennyből az angyal című versét, melyet szintén a Szabad Európa Rádión keresztül jutott el a hazai magyarsághoz.

Az 1960-as években önmagához képest keveset írt, de New York-ban újra kiadták a délolasz élmények és az emigráns lét ihlette San Gennaro vére című regényét, melyet az amerikai magyarok elkapkodtak.

1967-ben visszatértek Olaszországba, Salernóban telepedtek le. A következő évtized ismét termékenynek bizonyult: regények, egy verseskötet, a napló újabb kötete kerültek kiadásra.

1980-ban ismét, ezúttal végleg visszaköltöztek az Egyesült Államokba, a kaliforniai San Diegóba. Az idős Márai életének legnehezebb korszaka következett. Sorra elvesztette testvéreit (egy húga és két öccse volt), majd 1986 elején feleségét is, aki több mint 60 éven át volt társa. Az utolsó időszakban Márai ápolta Lolát, akinek hamvait – végakarata szerint – a Csendes-óceánba szórta az író. Utolsó támasza nevelt fia és annak családja volt, akik gyakran látogatták, de végső csapásként fiát is elvesztette. János halála után a súlyos beteg Márai depressziója elmélyült. Magányosan élt, látogatókat alig fogadott. Habár az MTA és a Magyar Írók Szövetsége többször is megkereste műveinek hazai kiadása ügyében, ő ragaszkodott 40 évvel korábban tett elhatározásához: amíg megszálló csapatok tartózkodnak Magyarországon és nem tartanak szabad, demokratikus választásokat, műveit nem lehet itthon kiadni. E feltételek teljesülését az író már nem érte meg: 1989 januárjában önkezével vetett véget életének. Végakarata szerint az ő hamvait is a Csendes-óceánba szórták.

Halála után valóságos reneszánsza kezdődött Márainak. 1990-től sorra jelentek meg itthon korábban kiadatlan művei, rajongás és kultusz alakult ki körülötte. Posztumusz visszaállították akadémiai tagságát és Kossuth-díjat kapott. Műveiből és életéről filmek, dokumentumfilmek készültek, darabjait (pl. A kassai polgárokat) újra színpadra vitték. Külföldön is sikeres írónak számít. Franciaországban, Olaszországban, Németországban és a kelet-európai országokban művei jelentős részét kiadták. Külföldön talán legsikeresebb regénye, A gyertyák csonkig égnek a 1998-os frankfurti könyvvásár legnagyobb sikere volt. Szülővárosában, hajdani lakóhelyein, itthon és külföldön emléktáblák és szobrok sora őrzi emlékét, Kassán a szülői házban állandó kiállítás várja a látogatókat.

Források:

Új magyar irodalmi lexikon / főszerk. Péter László. – Budapest : Akadémiai Kiadó, 1994
A magyar irodalom arcképcsarnoka / Hegedüs Géza. – Budapest : Trezor Kiadó, 1993
Britannica Hungarica : Világenciklopédia. - [Budapest] : [Magyar Világ Kiadó]
Irodalom a középiskolák IV. osztálya számára / Mohácsy Károly - Vasy Géza. – Budapest, Korona Kiadó [1996]
https://hu.wikipedia.org/wiki/Márai_Sándor

Képek: