Könyvtár és Információs Központ / Faliújság

Könyvtári Kincsestár - 2025. február: Jókai Mór

2025-02-13 11:48

Februárban Jókai Mór íróra, a 19. századi magyar irodalom egyik legnagyobb alakjára emlékezünk születésének 200. évfordulója alkalmából.

A Neumann János Egyetem Könyvtár és Információs Központjában a tanév minden hónapjában egy tudós, művész vagy esemény évfordulójához kapcsolódó összeállítással készülünk és a témához kötődő könyveket helyezünk el a kézikönyvtár olvasódíványán. Így szeretnénk Olvasóink figyelmét felhívni a tudomány, az irodalom és más művészeti ágak jeles képviselőire és műveikre, könyvtárunk gazdag kínálatának megismertetésével.

Februárban Jókai Mór íróra, a 19. századi magyar irodalom egyik legnagyobb alakjára emlékezünk születésének 200. évfordulója alkalmából.

 

 

Jókai Mór 1825. február 18-án született Komáromban, református kisnemesi-értelmiségi családban. Édesapja ügyvéd volt, és egy ideig úgy tűnt, fia is követni fogja a jogászi pályán. Elemi iskoláit szülővárosában végezte, majd 1835-ben Pozsonyba került, ahol kiválóan megtanult németül és latinul. Az érettségit a pápai református kollégiumban tette le 1842-ben, ahol iskolatársa volt Petőfi Sándor, akivel szoros barátságot kötött.

Édesapja halála mélyen megrendítette, és fájdalmát csak a környezetváltozás enyhítette. Kecskeméten jogot tanult, és az ott töltött idő jótékony hatással volt rá. Később így írt erről: „Kecskemét tett engem íróvá, testben-lélekben itt frissültem fel, itt erősödtem meg.” Már tanulmányai alatt is írt, rajzolt, festett, iskolai színdarabokat rendezett és szerepelt is bennük. Bár egy ideig dolgozott jogászként, 1846-ban megjelent első regénye, a Hétköznapok sikere végleg az írói pálya felé terelte. Ekkoriban lett a Pesti Füzetek, majd az Életképek című lapok szerkesztője.

1848. március 15-én Petőfivel együtt a forradalom egyik vezéralakja lett, és részt vett a 12 pont megfogalmazásában is. Házasságot kötött a kor ünnepelt színésznőjével, Laborfalvi Rózával. Ez – a politikai nézetkülönbségek mellett – eltávolította őt Petőfitől. A szabadságharc idején követte a kormányt Debrecenbe, majd visszatért Pestre. A forradalom bukása után bujkálni kényszerült, de felesége közbenjárására menlevelet kapott, és visszatérhetett a hétköznapi életbe.

A kényszerű hallgatás után pályája egyik legtermékenyebb időszaka következett. Ebben az időben születtek olyan híres regényei, mint az Egy magyar nábob (1853–54), a Kárpáthy Zoltán (1854) és Az új földesúr (1863). Kezdetben a francia romantika, különösen Victor Hugo hatása érződött művein, később azonban egyre inkább saját, nemzeti jellegű stílust alakított ki. Írásait derűs humor, anekdotázó kedv, emberszeretet és optimizmus jellemezte.

A kiegyezést követően jelent meg a A kőszívű ember fiai (1869), amely a szabadságharcnak és hőseinek állít méltó emléket. Ezután olyan sikerkönyveket írt, mint a Fekete gyémántok (1870), Az arany ember (1873) – amelyet Jókai a legkedvesebb regényének tartott –, és az Egy az Isten (1877). Későbbi műveiben egyre nagyobb teret kaptak a modernizálódó társadalom sikeres alakjai, a technikai fejlődéssel együtt haladó vállalkozó polgárok, ugyanakkor megjelent az iparosodásból való kiábrándulás motívuma is.

Az 1860-as évektől nemcsak népszerű író és publicista volt, hanem jelentős közéleti személyiség is. 1861 és 1896 között országgyűlési képviselőként tevékenykedett, és közeli kapcsolatban állt Tisza Kálmán miniszterelnökkel. A Magyar Tudományos Akadémia rendes, majd igazgatósági tagja lett, és számos állami kitüntetésben részesült.

Rudolf trónörökös kérésére részt vett az Osztrák–Magyar Monarchia írásban és képben (1887–1901) című ismeretterjesztő sorozat szerkesztésében. Ötvenéves írói jubileuma alkalmából műveit százkötetes díszkiadásban jelentették meg, ami hatalmas elismerést jelentett. Ebben az időszakban születtek olyan regényei, mint A gazdag szegények (1890), A tengerszemű hölgy (1890) és A sárga rózsa (1893). 

Élete végén magánéleti botrányok is kísérték. 1899-ben, 74 évesen feleségül vette a 20 éves Nagy Bella színésznőt, ami nagy felháborodást keltett családja és barátai körében. A közvélemény elítélte döntését, ő azonban kitartott mellette, és haláláig együtt éltek.

Jókai Mór 1904-ben hunyt el, temetését nemzeti gyász övezte.

Jókai Mór, „a nagy magyar mesemondó”, máig az egyik legolvasottabb magyar író. A romantikus irodalom meghatározó alakja volt, akinek művészetében később realista vonások is megjelentek. Nemzetivé tette a regény műfaját, és már életében hatalmas olvasótábora volt. Művei az elmúlt 120 évben is népszerűek maradtak, és számos film, színházi darab, rádiójáték és képregény készült belőlük. Helye vitathatatlanul ott van a magyar irodalom legnagyobbjai között.

 

Források:

Képek: