Könyvtár és Információs Központ / Faliújság

Könyvtári Kincsestár - 2024. december: Váci Mihály

2024-12-19 14:38

Decemberben Váci Mihály költő, publicista, műfordító munkásságára emlékezünk születésének 100. évfordulója alkalmából.

A Neumann János Egyetem Könyvtár és Információs Központjában a tanév minden hónapjában egy tudós, művész vagy esemény évfordulójához kapcsolódó összeállítással készülünk és a témához kötődő könyveket helyezünk el a kézikönyvtár olvasódíványán. Így szeretnénk Olvasóink figyelmét felhívni a tudomány, az irodalom és más művészeti ágak jeles képviselőire és műveikre, könyvtárunk gazdag kínálatának megismertetésével.

Decemberben Váci Mihály költő, publicista, műfordító munkásságára emlékezünk születésének 100. évfordulója alkalmából.

 

Váci Mihály 1924. december 25-én született Nyíregyházán szegény paraszti családban. A szegénységből való kitörés vágyával szülővárosában elvégezte a tanítóképzőt, ahol 1943-ban szerzett tanítói oklevelet, majd éveken át tanyasi iskolákban dolgozott. A második világháború idején segédszolgálatos katona volt, a háború után kollégiumi igazgató és megyei tanácsi előadó lett. 1950-től az Oktatásügyi Minisztérium munkatársa, 1954-től a Tankönyvkiadó szerkesztője.

Első versei 1955-ben jelentek meg az Új Hangban. Még ebben az évben kiadták Ereszalja című verseskötetét. Költészetében a népi realizmus hagyományait folytatta, a nyírségi táj és a paraszti élet ábrázolását elegyítette a közélet visszásságainak indulatos, de a fennálló rendszer iránt mindig lojális alapállású bírálataival. 

Személyesebb hangvételű verseiben a közösségi és az egyéni élet harmóniájának lehetőségeit kutatta.

Az 1958-ban megjelent Tűztánc című antológia szerzői közé tartozott, akik az irodalmi életben az elsők között álltak ki a Kádár-rendszer mellett. Nevét Mindenütt otthon című kötete (1961) tette ismertté.

Váci 1960-ban az Élet és Irodalom munkatársa, 1963-ban az Új Írás című folyóirat szerkesztője, valamint Szabolcs-Szatmár megye országgyűlési képviselője lett.

Újabb verseinek közérthetősége, romantikus-plebejus forradalmisága igen népszerűvé tette, művei gyakran szerepeltek verspódiumok műsorán is.

Prózai írásait, tanulmányait, esszéit, irodalompolitikai cikkeit, vitairatait A zsezsemadár (1964) című kötetbe gyűjtötte össze. Sokat utazott külföldre, ezek az utazások hatással voltak gondolkodására és költészetére egyaránt. Íródelegációk tagjaként járt a Szovjetunióban, Olaszországban, Franciaországban, Csehszlovákiában és Kubában. Életében megjelent utolsó kötetének (Eső a homokra) (1968) sok költeményét utazási élményei ihlették. 1970-ben egy kulturális delegáció tagjaként Vietnámban tartózkodott, amikor Hanoiban váratlanul, agyvérzés következtében elhunyt. 

Művészetét 1965-ben Kossuth-díjjal ismerték el. Lírai életművének java A sokaság fia (1970) és a Százhuszat verő szív (1971) című kötetekben látott napvilágot, összegyűjtött munkái – publicisztikájával együtt – 1979-ben jelentek meg.

 

Források:

Képek: