Könyvtár és Információs Központ / Faliújság

Könyvtári Kincsestár - 2024. november: Ganz Ábrahám

2024-11-26 14:25

Novemberben Ganz Ábrahám vasöntő mesterre, műszaki alkotóra, a magyar ipar egyik legjelentősebb üzemének alapítójára emlékezünk, születésének 210. évfordulója alkalmából.

A Neumann János Egyetem Könyvtár és Információs Központjában a tanév minden hónapjában egy tudós, művész vagy esemény évfordulójához kapcsolódó összeállítással készülünk és a témához kötődő könyveket helyezünk el a kézikönyvtár olvasódíványán. Így szeretnénk Olvasóink figyelmét felhívni a tudomány, az irodalom és más művészeti ágak jeles képviselőire és műveikre, könyvtárunk gazdag kínálatának megismertetésével.

Novemberben Ganz Ábrahám vasöntő mesterre, műszaki alkotóra, a magyar ipar egyik legjelentősebb üzemének alapítójára emlékezünk, születésének 210. évfordulója alkalmából.

 

Ganz Ábrahám Svájc zürichi kantonjában, Unter-Embrachban született, 1814. november 6-án, egy kilencgyermekes családban. Apja kántortanító volt, édesanyja pedig korán meghalt, így már fiatalon dolgoznia kellett. Először egy ácsmesternél vállalt munkát, majd öntőinas lett. A szakmát kitanulva tapasztalatszerző vándorútra indult Nyugat-Európa számos országába. 

1841-ben jutott el Pestre, ahol részt vett a Széchenyi István kezdeményezésére alakult József Hengermalom Társulat gőzmalmának gépszerelési, öntödei munkálataiban, s hamarosan első öntőmester, később pedig a gépészeti részleg vezetője lett.
1843-ban súlyos baleset érte, öntéskor a felfröccsenő folyékony vastól jobb szemét elvesztette. Ez a csapás azonban nem törte meg, egyes feljegyzések szerint a baleset után ennyit mondott: „A fél szem oda, de az öntés sikerült.”

1844-ben kilépett a Hengermalomból, egy kis telket és házat vásárolt Budán, ahol megalapította saját vasöntödéjét. Hét segéddel kezdte meg a munkát, eleinte főként öntöttvas gépalkatrészeket, építészeti és dísztárgyakat gyártottak. Üzeme folyamatosan fejlődött és bővült. 1847-ben már 32 munkás dolgozott Ganz gyárában, ahol 9800 mázsa öntvényt állítottak elő abban az évben. Ekkor már két testvére is mellette dolgozott. Az 1848-49-es forradalom és szabadságharc idején a magyar függetlenségi törekvések mellett foglalt állást, a magyar honvédsereg számára ágyúgolyókat öntött és több ágyút is készített „Ne bántsd a magyart!” felirattal. Emiatt a szabadságharc leverése után az osztrák hadbíróság felelősségre vonta, de svájci állampolgárságának köszönhetően csak néhány nap fogságra ítélték.

1849. októberében feleségül vette Heiss Lőrinc késes mester és akkori városbíró lányát, Jozefát, akivel boldog házasságban élt. Saját gyermekük nem született, ezért később két árva rokon lányt fogadtak örökbe.

A szabadságharc utáni időszakban az üzemek nagy része áldozatul esett a gazdasági válságnak, amit Ganz úgy vészelt át, hogy néhány évre betársult egy vasműbe, majd 1852-től újra saját budai vállalkozása fejlesztésére fektette a hangsúlyt. Felismerte, hogy a vasút fejlődése szolgálhat működésének alapjául. Kidolgozta a vasúti kocsik kerekeinek ún. kéregöntésű gyártását.
A kéregöntés – másképpen kokillaöntés – olyan vasöntészeti eljárás, amelynél az egyébként homokból készülő öntőforma egy részét vas alkotja. Ez a vasbetét az ún. kokilla. Az öntvény azokon a részeken, ahol a jó hővezető vassal érintkezik, gyorsabban lehűl. Ezeken a szakaszokon az öntvény más belső szerkezetű („kérges”), ezért keményebb, szívósabb, kopásállóbb lesz, mint a természetes úton, lassabban lehűlt részeknél. Többéves kísérletezés után, 1853-ban készültek el üzemében az első kéregöntésű vasútikocsi-kerekek. Eljárását állandóan javította, és a megoldásokat sorozatos szabadalmakkal védte. Termékei külföldön is elismertté tették, a világkiállításokon, ipari vásárokon is sikerrel szerepelt. 
Találmányával az 1855-ös párizsi világkiállításon bronzérmet szerzett.
Üzemében malomipari hengereket, öntöttvas hídszerkezeteket és egyéb öntvényeket is készítettek, a Lánchíd és a szegedi Tisza-híd néhány elemét is a Ganz-gyárban állították elő.

Ganz Ábrahám sokáig egyedül vezette cégét, amely a 60-as évekre már nemzetközileg is elismert nagyvállalattá fejlődött. Az egyre növekvő mennyiségű feladatok ellátására három német mérnököt – Krempe Ödönt, Eichleiter Antalt és Mechwart Andrást – alkalmazott, akik a későbbiekben jelentős szerepet játszottak a gyár életében.

Ganz Ábrahám sikeres, gazdag iparos volt, akit Ferenc József is elismert, Budán pedig díszpolgárrá választották. Köztiszteletben álló, szociálisan érzékeny személyiség volt, aki dolgozói részére, Magyarországon egyedülálló módon, nyugdíj- és betegpénztárt létesített.

Munkatempója, aggodalmai azonban felőrölték, idegrendszere összeroppant és 1867. december 15-én tragikus körülmények között meghalt. Halálával a magyar nehézipar egyik úttörője távozott el, aki munkásságával nagymértékben hozzájárult a hazai gépgyártás fejlődéséhez.

 

Források:

Képek