Könyvtár és Információs Központ / Faliújság

Könyvtári Gyógynövénytár - 2024. szeptember: Szőlő

2024-09-27 10:39

Frissen és bor formájában is értékes 

A Neumann János Egyetem Könyvtár és Információs Központjában minden hónapban bemutatunk egy gyógynövényt. Ismertetjük a növény tulajdonságait, élettani hatásait, felhasználási lehetőségeit.

 

Szőlő (Vitis vinifera)

A szőlőt alapvetően nem gyógynövényként ismerjük, de számos értékes, az emberi szervezet számára hasznos anyagot tartalmaz. Finom zamata mellett élettani hatásai miatt is érdemes fogyasztani frissen, mértékkel borként vagy más feldolgozott formában. Kora ősszel érő gyümölcs, ezért is került a szüret idején szeptemberi gyógynövénytárunkba.

 

A növény

A szőlő (Vitis), a szőlőfélék (Vitaceae) családjába tartozó mintegy 60, köztük több ehető termésű fajt számláló, az északi mérsékelt övben elterjedt, főleg kúszócserjékből álló növénynemzetség.

A szőlő ágkacsokkal kapaszkodó kúszócserje, és ha nem metszik, akár 17 m-nél magasabbra is felkúszhat. Száraz vidékeken többé-kevésbé egyenesen felálló cserjeformát ölt. Levelei szórt átellenes állásúak, tenyeresen karéjosak és mindig fűrészes szélűek. Bugavirágzatban álló, apró, zöldes virágai forrtszirmúak, a párta alulról fölfelé nyílik, és sapkaszerűen leválik a virágról. Bogyótermésének színe a majdnem feketétől a zöldön és piroson át a mélybarnás aranysárgáig változik. A termés alakja lehet gömbölyű, tojásdad vagy csepp alakú. A magvak a lédús húsba ágyazódnak, bogyóinak felületét pedig hamvas viaszréteg borítja.

 

Termesztése

A szőlőtermesztés közel egyidős az emberi civilizációval. Már az egyiptomi hieroglifák között is megtalálhatók a szőlőt és a szőlőtermesztést ábrázoló jelek, a Biblia szerint Noé szőlőt ültetett, Homérosz korában pedig a bor kereskedelmi árucikk volt Görögországban.

A szőlő sokféle talajtípushoz alkalmazkodik, a futóhomoktól az agyagos vályogig, a sekélytől a mély termőrétegig, az erősen meszestől a mészmentesig, valamint a nagyon alacsony tápanyagtartalmútól a tápdúsig mindenféle talajon termeszthető.

A szőlő természetes úton – ivarosan – magról szaporodik. Ily módon azonban nem tartja meg biztosan az anyatőke tulajdonságait és később is fordul termőre, ezért a szőlőt csak nemesítésnél, új fajták előállítása céljából szaporítják magról.

A szőlőt termesztésben általában rügyével vagy rüggyel bíró hajtásával, vesszőjével szaporítják legegyszerűbben, s így az új egyed örökli az anyatőke tulajdonságait is. A szaporításhoz szükséges vesszőanyagot mindig jó erőben lévő, jól kezelt termő szőlőkből kell szedni.

Nagyüzemi méretekben a szőlőfajtákat dugványozással vagy oltással szaporítják. A dugványokat általában egy évig iskolában gyökereztetik. Az oltásnál egy (általában az adott talajtípushoz illő) alanyfajta meggyökeresített dugványára oltják a nemes fajta szárának egy darabját. Az ültetvénybe telepített alanyfajtákat a szabadban, késő nyáron oltják be a kívánt nemes fajtával. Az oltás forradási helyének jóval a talaj fölött kell lennie, így elkerülhető, hogy a nemes rész legyökeresedjen.

A szőlő művelésével – metszéssel, valamint a vesszők és a hajtások kötözésével – növény a kívánt alakra nevelhető. A bortermő szőlőfajták a legjobb növekedéshez és fejlődéshez hosszú, száraz meleg vagy forró nyarat és hideg telet igényelnek.

A szőlőt akkor szüretelik, amikor elérte a felhasználásának legmegfelelőbb érettségi állapotot. A szőlő nem utóérő gyümölcs. A borszőlőfajtákat akkor szedik, amikor a bogyók cukortartalma a legmagasabb, és kialakult a héj hamvas viaszrétege, csapdába ejtvén a szabadban lévő élesztőgombákat, amelyek később borrá erjesztik a mustot.

Magyarországon a legnagyobb területen termesztett csemegeszőlő-fajták közé tartozik a saszla, a csabagyöngye, a minőségi fehérbor-szőlőfajták közé az olaszrizling, a furmint és a hárslevelű, a fehér tömegbor-szőlőfajták közé a kövidinka és az ezerjó, a vörösbor-szőlőfajták közé a kadarka és a kékfrankos. Hazánk éghajlata – néhány magasabb hegyvidéktől eltekintve – mindenhol alkalmas szőlőtermesztésre. Vidékenként, borvidékenként változik a bor fajtája, jellege. 

 

Hatásai

A szőlő rengeteg káliumot, szelént, vasat, rezet, mangánt és cinket tartalmaz. A szőlőben A, B1, B2, C, K-vitamin, folsav, béta karotin és biotin található, azaz elmondható, hogy a szőlő igen gazdag vitaminforrásnak számít. Levében, héjában és magjában is számos antioxidáns vegyület található, amely megakadályozza a köznyelv szerinti „rossz koleszterin” oxidációját, ennek köszönhetően véd az érelmeszesedés, a szívinfarktus és a stroke ellen.

Bogyója frissen a legértékesebb. A vörös vagy kékszőlő több antioxidánst tartalmaz, mint a fehér, így élettanilag hasznosabb. A frissen préselt szőlőlé, a must, az összes jótékony vegyületet tartalmazza, mint a bor, csak éppen alkohol nincsen benne.

A szőlő nemcsak egészséges, frissítő, könnyen emészthető gyümölcsként, hanem a borászat legfontosabb alapanyagaként is fontos szerepet tölt be évszázadok óta. A mértékkel, helyes táplálkozás mellett elfogyasztott nemes borok szívvédő, roboráló, étvágyjavító, egészségmegőrző hatása ma már bizonyított.

A szőlő védi a szívet és az érrendszert. Magas vas és folsav tartalmának köszönhetően nagyban segíti a vérképzést, így vérszegénységben szenvedők számára kifejezetten javasolt a szőlő fogyasztása. Az erek rugalmasságának megőrzésében, valamint az érelmeszesedés megelőzésében a szőlőben található procianidin a felelős, ami által csökkenti a vérnyomást, és megakadályozza a vérrög kialakulását. Továbbá javítja az erek állapotát, megerősíti a hajszálereket, ezzel a szívkoszorúér betegségekkel küzdők számára nagy segítség lehet.

Emésztési panaszok esetében is gyógyír lehet a szőlő. A szőlőfogyasztás hatására hő szabadul fel a gyomorban, ami csökkenti a gyomorban az irritációt, megszünteti az emésztési zavarokat. Ezen kívül a piros szőlőben megtalálható cserzőanyag jótékony hatást gyakorol a bélnyálkahártyára, és serkenti a bélműködést. Az emésztésen túl a szőlő képes megszüntetni a kövesedést a szervezetben, azon belül is a vesében és a hólyagokban.

A szőlő egy antibakteriális védőpajzsot képez a szervezetben, ami meggátolja a vírusok elterjedését, és sikeresen likvidálja többek közt a herpesz és pliovírust is. Ez a tulajdonsága a tanninnak köszönhető, ami a polifenolok családjából származik. Ennek lényege, hogy a vírus felszínét beborítva meggátolja, hogy a vírus a szervezetben található sejtekhez kapcsolódjon, és így a fertőzés kialakulásának is gátat szab.

Bizonyos szőlőtípusokban magasabb mennyiségben található vas, aminek a jótékony tulajdonsága, hogy csökkenti a fáradtságérzetet. 

A szőlő kiválóan alkalmas az asztmás tünetek csökkentésére vagy akár teljes megszüntetésére. A gyümölcsök közül messze a szőlőnek van a legjobb asszimilációs hatása, ami a tüdő nedvességtartamát növeli, ezzel egyidejűleg csökkentve az asztmás reakciók gyakoriságát.

Aki kicsit is jártas a kozmetika világában, biztosan találkozott már a szőlőmag olajjal, illetve az ebből készült kozmetikai szerekkel. A szőlőmagban nagy mennyiségben fellelhető antioxidánsok, köztük a szelén, felelősek a sejtek regenerálásáért. A sejtek regenerálása pedig magában foglalja a bőr frissítését, ami által csökkennek a ráncok.

A szőlő segít megőrizni a fogak fehérségét, valamint a fogakon található elszíneződés megszüntetését. Ezt a benne található savaknak köszönhetjük, pontosabban az almasavnak. Amennyiben a szőlőt kifejezetten e célból fogyasztjuk, érdemes még kicsit éretlenebb formájában fogyasztani, mivel ahogy érik és édesedik, a szőlőnek egyre csökken az almasav szintje.

 

Felhasználása

A szőlő terméséből készíthetünk leveseket, mártásokat, illetve salátákat. A frissen préselt szőlőlé, a must beforralásával mustméz (pekmez, török eredetű szó) készíthető. Előállítása mára szinte teljesen elfeledett technológiává vált, pedig rendkívül ízletes, természetes édesítőszer.

Az ínyenckonyha alapanyagának számít a verjus (kiejtése: verzsü, zöld lé), mely a zöldszüretkor leeső, éretlen szőlőfürtökből préseléssel nyert sűrű lé. Citromlé helyett, főleg salátaöntetek ízesítéséhez használhatjuk. 

A szőlő levelét is felhasználhatjuk, különböző töltelékekkel megtöltve, majd kifőzve igazi különlegességnek számít.

A magnélküli szőlőből készül a mazsola, melynek több fajtája ismert és kedvelt csemege. 

A szőlő magjából szőlőmagolajat sajtolnak, mely bár nagyon értékes hatóanyagokat, köztük antioxidánsokat, bioflavonokat tartalmaz, mégis csak mértékkel használjuk. Ennek az az oka, hogy az omega-3 és az omega-6 zsírsavak aránya erősen az utóbbi felé mozdul el, így csak súlyosbítanánk az amúgy is fennálló helytelen arányokat. Magas E-vitamin-tartalma és antioxidáns hatása miatt viszont igen jótékony alapanyag a kozmetikában. Testápoló olajok kiváló vivőanyaga, tetszés szerinti illóolajokkal keverve rendkívül kellemes házi kozmetikumot állíthatunk elő belőle.

 

 

Források: