Könyvtár és Információs Központ / Faliújság

Könyvtári Kincsestár - 2024. július: Móra Ferenc

2024-07-26 00:00

Júliusban Móra Ferenc író, újságíró, könyvtár- és múzeumigazgató munkásságára emlékezünk, születésének 145. évfordulója alkalmából.

A Neumann János Egyetem Könyvtár és Információs Központjában a tanév minden hónapjában egy tudós, művész vagy esemény évfordulójához kapcsolódó összeállítással készülünk és a témához kötődő könyveket helyezünk el a kézikönyvtár olvasódíványán. Így szeretnénk Olvasóink figyelmét felhívni a tudomány, az irodalom és más művészeti ágak jeles képviselőire és műveikre, könyvtárunk gazdag kínálatának megismertetésével.

Júliusban Móra Ferenc író, újságíró, könyvtár- és múzeumigazgató munkásságára emlékezünk, születésének 145. évfordulója alkalmából.

 

 

 

Móra Ferenc, a magyar ifjúsági irodalom egyik legkiemelkedőbb alkotója, 1879. július 19-én született Kiskunfélegyházán. Családja nehéz körülmények között élt, édesapja szűcs, édesanyja kenyérsütő asszony volt. Szegénységük ellenére a szülők komoly gondot fordítottak fiúk taníttatására, akinek tizenöt évvel idősebb bátyja, István hosszú ideig példaképül szolgált a fiatalember számára. Fivéréhez hasonlóan Ferenc is komoly érdeklődést mutatott az irodalom iránt.

Móra Ferenc költőnek indult, gimnazista korában nemcsak az önképzőkörben tűnt ki, hanem egy félegyházi újság is közölte írásait. Húszévesen kezdte Budapesten az egyetemet, ahol meglepő módon földrajzot és természettudományt tanult. Ezután a Vas vármegyében található Felsőlövőn kapott állást, ám alig egy év után otthagyta a katedrát, és Szegedre költözött. A pezsgő szellemi élettel megáldott Tisza-parti városban Mórát a Szegedi Naplónál alkalmazták, majd 1904-ben – Tömörkény István igazgató ajánlására – a városi könyvtár és múzeum is munkát ajánlott számára.

Mindeközben írói pályafutásában is gyökeres változás következett be. A kezdetben versekkel jelentkező publicista 1905-ben ismerkedett meg az ifjúsági irodalom akkori legnagyobb alakjával, Pósa Lajossal, akinek invitálására Az Én Újságom című ifjúsági lap munkatársa lett. A következő másfél évtizedben több mint ezer írást közölt, ez idő alatt pedig kiforrott egyedi stílusa, melyet a maga nemében páratlan mesélőtehetség, gyermeki humor, és eleven, olykor fájdalmasan realisztikus ábrázolásmód jellemzett. Történetei alapját gyakran személyes élményeiből merítette, egyúttal pedig bemutatta azt a nyomorúságos világot, ahonnan érkezett. Cikkei, majd sikeres regényei hiteles képet szolgáltattak a korabeli Alföldről, és a bájos-komor külső mögött sok esetben éles kritika fogalmazódott meg a budapesti kormányzattal szemben. Ez a különleges stílus az évek során olyan remekműveken csiszolódott, mint a török kort felelevenítő A rab ember fiai (1909), a Csilicsali Csalavári Csalavér (1912), a Kincskereső kisködmön (1918), vagy az 1922-ben megjelentetett Dióbél királyfi. Írásainak anyagát a tanyavilág, utazási élményei, régészeti tevékenysége, művelődéstörténeti érdekességek adták. Kedvelt műfaja volt a magas színvonalon művelt ismeretterjesztés, a tiszta, közérthető nyelven megírt publicisztika is.

Móra, miközben könyvtáros és muzeológus, és egyre kitűnőbb szakértője a régészeti ásatásoknak, szorgalmas munkatársa Az Én Újságomnak, és egyre jobban feltűnik ragyogó stílusa következetesen ellenzéki hangú vezércikkeiben, amiért közvetlenül az első világháború előtt a Szegedi Napló főszerkesztője is lesz. Egyelőre, mint költő, ifjúsági író és politikai újságíró lesz országos hírű. 

1917-ben, Tömörkény halálával a Kultúrpalota irányítását is átvette. Móra Ferenc szakértelmét és kiválóságát bizonyítja, hogy ellenzékisége dacára a Horthy-korszakban is megtarthatta igazgatói állását.

A Szegedi Napló és a Délmagyarország mellett 1922-től a liberális Világ olvasóinak körében is komoly népszerűségre tett szert, majd az utóbbi lap betiltása után a Magyar Hírlapban publikált. Bár Mórát az 1920-as években már a fővárosban is a legnépszerűbb újságírók között emlegették, haláláig hűséges maradt Szegedhez. 

Itt születtek meg pályafutása második szakaszának remekművei, többek között A festő halála (1921), az Ének a búzamezőkről (1927), vagy a történelmi témájú Aranykoporsó (1932); ebben a városban őrizte meg az asztalfiók a Hannibál feltámasztása című regényt, mely kritikus hangvétele miatt csak szerzője halála után két évtizeddel – és már a kommunista diktatúra szája íze szerint cenzúrázva – került kiadásra. Móra, írói munkássága mellett, az 1920-as évek közepétől újult erővel fogott bele a dél-alföldi régészeti kutatásokba, melyekről összesen 12 dolgozatot jelentetett meg. Többkötetnyi elbeszélést is kiadott, önéletrajza A Daru utcától a Móra Ferenc utcáig címmel 1934-ben jelent meg.

Móra Ferenc hosszú éveken át fáradhatatlannak tűnt, ám teste nem bírta azt a munkatempót, amit diktált: az író törékeny egészségét kikezdte a tüdőbaj. 1934 februárjában gyógyíthatatlan betegségben hunyt el.

A magyar irodalom egyik legsokoldalúbb alkotója volt, aki a halála pillanatától fogva nemzeti klasszikus.

 

Források:

Képek: