Könyvtár és Információs Központ / Faliújság

Könyvtári Kincsestár - 2024. május: Dienes Valéria

2024-05-29 14:24

Májusban Dienes Valériára emlékezünk születésének 145. évfordulója alkalmából, aki tudósként, művészként, filozófusként és pedagógusként is úttörő szerepet töltött be a 20. századi felvilágosult, modern magyar nők között.

A Neumann János Egyetem Könyvtár és Információs Központjában a tanév minden hónapjában egy tudós, művész vagy esemény évfordulójához kapcsolódó összeállítással készülünk és a témához kötődő könyveket helyezünk el a kézikönyvtár olvasódíványán. Így szeretnénk Olvasóink figyelmét felhívni a tudomány, az irodalom és más művészeti ágak jeles képviselőire és műveikre, könyvtárunk gazdag kínálatának megismertetésével.

Májusban Dienes Valériára emlékezünk születésének 145. évfordulója alkalmából, aki tudósként, művészként, filozófusként és pedagógusként is úttörő szerepet töltött be a 20. századi felvilágosult, modern magyar nők között.

Dienes Valéria Geiger Valéria néven született Szekszárdon, 1879. május 25-én. Szülei modern gondolkodású emberek voltak. Tanárnő édesanyja, erős akaratú asszonyként, határozott elképzelésekkel terelte lányát a tudományok felé. 

A Geiger család rokonságban állt a szintén szekszárdi Babits családdal, s egy ideig közel is laktak egymáshoz. Valéria gyermekkorában néha találkozott a nála négy évvel fiatalabb Babitscsal, s hogy az író is ismerte, arra a legjobb bizonyíték, hogy Halálfiai című regénye egyik szereplőjét, a rendkívül művelt, tudománnyal és filozófiával foglalkozó, Freud és Bergson műveiből idéző Hintáss Gittát Geiger Valériáról mintázta.

Középiskoláit Szekszárdon, Pápán és Győrben végezte, ahol 1897-ben tanítói oklevelet is szerzett. 1901 és 1905 között a budapesti Zeneművészeti Főiskolán Szendi Árpád tanítványa volt, közben a Pázmány Péter Tudományegyetemen szerzett tanári diplomát matematikából és fizikából. Az egyetemen ismerkedett meg későbbi férjével, Dienes Pál matematikussal, akivel egymásba szerettek. Mindketten 1905-ben tették le a doktori vizsgáikat, Valéria három tárgyból, filozófiából, matematikából és esztétikából. Néhány hónappal házasságkötésük után felvette férje vezetéknevét, így Dienes Valéria néven vált ismertté.

Érdeklődése hamarosan a zene és főként a pszichológia felé fordult. Sok tudományos cikket írt, és harcolt a nők jogaiét is. Munkájára Párizsban is felfigyeltek, a híres Sorbonne Egyetemen tanulhatott tovább, ahol Henri Bergson filozófiai előadásait hallgatta. Bergsonnal annyira összebarátkozott, hogy megkapta tőle – egyetlenként – műveinek magyar fordítási jogát. Később David Hume, John Locke, René Descartes írásait is az ő révén ismerhette meg a magyar közönség. E munkássága elismeréseként kapta meg a Baumgarten-díjat a magyar filozófiai nyelv fejlesztéséért és megújításáért.

Három tanévet töltött Párizsban, ahol még egyszer ledoktorált. Egyik matematikai munkáját a Francia Akadémián is bemutatták, előtte ez csak egyetlen nőnek sikerült.

A párizsi évek azonban nemcsak a tudományról szóltak. A francia fővárosban élénk kulturális élet folyt. Ott tartózkodása alatt több alkalommal látta Isadora Duncant, a modern „szabad” tánc úttörőjét, aki mezítlábas mozdulatművészetével azonnal elbűvölte. Emellett látogatta Raymond Duncan görög gimnasztika tanfolyamait, amelyek szintén nagy hatást tettek rá. E két élmény hatására érdeklődésének középpontjába a tánc került. Amikor 1912-ben hazatért, baráti körben bemutatta és elmagyarázta a Duncan-féle természetes tánc mozdulatanyagát, majd a nagy érdeklődés hatására tanfolyamot indított. Saját maga azonban – mint komoly filozófus – nem kívánt tánctanítással foglalkozni, ezért barátnőjének tanította be a görög torna gyakorlatait, szinte óráról órára. Tanítványai hatalmas sikerrel mutatkoztak be a közönségnek. Művészet és testedzés című cikke lett az első, modern táncról szóló írás Magyarországon. A természetes mozgáson alapuló mozdulatművészeti irány és tanítási módszer az orkesztika nevet kapta.

A következő évek részben családi örömöket hoztak: ekkor született két fia; Gedeon 1914-ben, Zoltán 1916-ban. 1919 viharos politikai eseményei azonban a békés családi élet felbomlásához vezettek. Politikai okokból Dienes Pál emigrált, majd Valéria is követte két gyermekével, de a családi összhang többé nem állt helyre, később elváltak. Valéria, régi párizsi ismeretsége révén, a Duncan kolóniába került Nizzába két gyermekével, majd később Párizsba. 

Hároméves emigráció után, a 20-as évek közepén az Új Iskola igazgatónője hívására hazajött Budapestre és itt kezdett orkesztikát tanítani. Emellett a régi növendékek is megjelentek és tovább akartak tanulni. Így éledt újra az iskola, amelyben folytatta pedagógiai és művészi tevékenységét, mozdulatrendszerének elméleti és gyakorlati fejlesztését mintegy húsz éven át. Ebben a nagyjából húsz éves időszakban Dienes Valéria több száz kisebb-nagyobb koreográfiát, több nagyméretű színpadi misztériumjátékot alkotott. Koreográfiai munkásságának középpontjában eleinte a „költeménytáncolások” álltak (Ady, Babits verseire), majd 1925 és 1942 között a mozdulatkórusokra épített misztériumjátékok. A misztériumjátékok mintájára létrehozott bibliai témájú parabolajátékaiban a mozdulatokat a hanggal, énekkórussal, zenekarral kapcsolta össze. Az volt a célja, hogy a hang és a mozdulat szintézise a nézőben alakuljon ki, ezért szándékosan elválasztotta egymástól a kettőt: a mozdulatkórus a színpadon szerepelt, míg az énekkart és a zenekart elrejtette.

1929-től megindította négyéves pedagógusképzőjét. A Mozdulatkultúra Egyesület alapítója és társelnöke, és az Orkesztikai Társaság alapítója lett.

Elsőként vizsgálta az emberi mozdulatot saját törvényszerűségeiből kiindulva: a tér (plasztika), az idő (ritmika), az erő (dinamika) és a jelentés (mimika, később szimbolika) összefüggéseit véve figyelembe.

Ebből a négy fő fejezetből 1965 és 1974 között három nagy tanulmány látott napvilágot: A relatív kinetika alapvonalai, A mozdulatritmika alapvonalai, és A szimbolika fő problémái.

A nők számára nemcsak önkifejezést, hanem kitörési lehetőséget is jelentett a tánc. Akik elvégezték az Orkesztika Iskola képzését, maguk is taníthattak, és saját fizetésre tehettek szert. Így el tudtak indulni az önállósodás útján.

1951-re a teljes modern tánc műfaját betiltották. Ekkor orkesztikai munkásságából kiindulva kidolgozta a Bergson eszméin alapuló evolúciós logika elméletét, egyúttal filozófiai gondolkodásában erősödött a miszticizmus is. A második világháború után elsősorban vallásfilozófiai tanulmányokat folytatott, és sokat fordított. A városmajori imaházban vallásfilozófiai lelkiórákat is tartott.

Ekkor már idősebb fiával és családjával élt. Tudományos munkásságán, fordításain és visszaemlékezéseinek írásán kívül két unokájának nevelésében is segédkezett,

Dienes Valéria élete végéig megőrizte szellemi frissességét, utolsó előadását 96 évesen, 1975-ben, a tihanyi Nemzetközi Szemiotikai Kongresszuson tartotta.

A mindig újat kereső, a teljességet kutató filozófus asszony kilencvenkilenc éves korában, 1978. június 8-án hunyt el.

Források: 

Képek: