Könyvtár és Információs Központ / Faliújság

Könyvtári Kincsestár - 2024. március: Budó Ágoston

2024-03-28 11:44

Márciusban Budó Ágoston fizikusra, Kossuth-díjas akadémikusra, számos egyetemi fizika tankönyv szerzőjére emlékezünk születésének 110. évfordulója alkalmából.

A Neumann János Egyetem Könyvtár és Információs Központjában a tanév minden hónapjában egy tudós, művész vagy esemény évfordulójához kapcsolódó összeállítással készülünk és a témához kötődő könyveket helyezünk el a kézikönyvtár olvasódíványán. Így szeretnénk Olvasóink figyelmét felhívni a tudomány, az irodalom és más művészeti ágak jeles képviselőire és műveikre, könyvtárunk gazdag kínálatának megismertetésével.

Márciusban Budó Ágoston fizikusra, Kossuth-díjas akadémikusra, számos egyetemi fizika tankönyv szerzőjére emlékezünk születésének 110. évfordulója alkalmából.

 

 

Budó Ágoston (1914-1969) fizikusi pályája rendhagyó módon indult. Szülői rábeszélésre egyetemi tanulmányait joghallgatóként kezdte. Részt vett az Eötvös Loránd Matematikai és Fizikai Társulat által megrendezett, elsőévesek számára kiírt versenyen, s a társulat akkori elnöke, Rados Gusztáv neki, a joghallgatónak nyújthatta át a fizikai első díjat. Ezt az eredményt szülei is respektálták: Budó Ágoston matematika-fizika szakos hallgató lett a budapesti Pázmány Péter Tudományegyetemen. 

Még egyetemistaként bekapcsolódott a műegyetemi molekula-spektroszkópiával foglalkozó kísérleti kutatómunkába Schmid Rezső mellett. Dolgozata jelent meg a nemzetközi hírű, nagy tekintélyű Zeitschrift für Physik folyóiratban. A cikk a kétatomos molekulák spektrumaiban mutatkozó finom szerkezetről szól. Egyetemi tanulmányai után egy évig belföldi kutató-ösztöndíjas volt, 1937–38-ban Berlinben a Kaiser Wilhelm Institut ösztöndíjasa lett, amelynek igazgatója a Nobel-díjas Peter Debye. Debye professzor mellett tudományos témát kellett változtatnia. „Kötelező” programja a dielektrikumok fizikája lett: a molekulák nagyfrekvenciás elektromos térben való viselkedését tanulmányozta.

1938 nyarán tért haza. A Műegyetem Fizikai Tanszékén, mint úgynevezett „fizetéstelen” tanársegéd kapott kinevezést. Így nappal a Dohány utcai ipari tanuló iskolában és a Reáltanoda utcai gimnáziumban óraadó tanárként tanított, éjszakánként pedig újra molekulaspektroszkópia kutatásával foglalkozott. Ezeket a vizsgálatokat, amelyeket elsősorban Kovács Istvánnal közösen folytatott, majdnem húsz évig, szegedi professzorsága idején is művelte. A területen elért eredményeiért 1951-ben Kossuth-díjat kapott. 

1940-ben került Szegedre, az Állami Polgári Iskolai Tanárképző Főiskolára, főiskolai tanárnak.
Itt kezdte el tankönyvírói tevékenységét, itt készültek azok a jegyzetek, amelyeket később egyetemi tankönyvekké fejlesztett. A Kísérleti Fizika három kötetéből nemzedékek tanulták és tanulják a fizikát. (Az optikát és atomfizikát tartalmazó harmadik kötetet már nem tudta befejezni, ez halála után Mátrai Tibor társszerzői, valamint Ketskeméty István és Nagy Elemér lektori munkája eredményeképpen jelenhetett meg.)

A szegedi főiskoláról 1949-ben rövid ideig a Debreceni Tudományegyetem Elméleti Fizikai Intézetébe került tanszékvezetőnek. Itt írta a híres Mechanika tankönyvet, amely német nyelven is négy kiadásban jelent meg. Debrecenből 1950-ben került vissza Szegedre, akkor már a Kísérleti Fizikai Intézet élére, amelynek 1969-ben bekövetkezett haláláig tanszékvezetője volt. Pedagógusi feladatát sohasem tekintette mellékesnek, a rá jellemző végtelen alapossággal, precízséggel művelte.

1960-tól 1969-ig az MTA Lumineszcencia és Félvezető Tanszéki Kutató Csoportját is vezette. 1954-től haláláig a Szegeden kiadott Acta Physica et Chemica c. folyóiratot szerkesztette. Az Eötvös Loránd Fizikai Társulat vezetőségi tagja, 1950-től Csongrád megyei csoportjának elnöke, 1964-től 1969-ig az MTA egyik titkára, 1959–69-ben Fizikai Szakbizottságának elnöke volt. Budó professzor 1961 márciusában elhangzott akadémiai székfoglalójában ismertette az addig elért eredményeket, részletesen kitérve a valódi lumineszcencia-jellemzők meghatározásának fontosságára és a meghatározás módjára.

Kutatómunkáján túlmenően Budó Ágoston széleskörű tudományszervezői tevékenységet is folytatott. Behatóan foglalkozott az oktatás korszerűsítésének kérdéseivel is. Tudományos munkásságának egyik fontos területe a kétatomos molekulák színképvizsgálata. Legtöbbet idézett munkája egy 1935-ös tanulmánya, melyben a triplett sávok intenzitáseloszlásáról értekezett. Más irányú vizsgálataiban a poláris molekulákat tartalmazó folyadékok nagyfrekvenciás elektromos térben való viselkedésével foglalkozott, mellyel a Debye-elméletet tette megalapozottabbá. Szegeden szekunder-lumineszcencia vizsgálatokat végzett.

Életének utolsó két évtizedét Szegeden élte le a Kísérleti Fizikai Tanszék élén és Berzsenyi utcai otthonában, de mint tudományos közéleti tevékenységéből láthatjuk, a budapesti és – az MTA-n keresztül – a nemzetközi szakmai körökkel is folyamatosan tartotta a kapcsolatot. 1957-ben például a Kísérleti Fizika Tanszéken tartott előadást Raman Chandrasekhara Venkata, indiai Nobel-díjas fizikus. Budó rövidebb külföldi tanulmányutakat is tett, a Szovjetunióba (1953), Angliába (1954), NDK-ba (1955, 1958), Franciaországba (1960), Lengyelországba, Jugoszláviába (1963), Dániába (1965). 

1969-ben tragikus hirtelenséggel, a Budapest és Szeged között közlekedő vonaton érte a halál. A szegedi Belvárosi temetőben nyugszik.

 

Források:

Képek: