Könyvtár és Információs Központ / Faliújság

Könyvtári Kincsestár - 2024. február: Munkácsy Mihály

2024-02-26 00:00

Februárban a magyar festészet egyik legnagyobb és legismertebb művészére, Munkácsy Mihályra emlékezünk, születésének 180. évfordulója alkalmából.

A Neumann János Egyetem Könyvtár és Információs Központjában a tanév minden hónapjában egy tudós, művész vagy esemény évfordulójához kapcsolódó összeállítással készülünk és a témához kötődő könyveket helyezünk el a kézikönyvtár olvasódíványán. Így szeretnénk Olvasóink figyelmét felhívni a tudomány, az irodalom és más művészeti ágak jeles képviselőire és műveikre, könyvtárunk gazdag kínálatának megismertetésével.

Februárban a magyar festészet egyik legnagyobb és legismertebb művészére, Munkácsy Mihályra emlékezünk, születésének 180. évfordulója alkalmából.

 

 

Munkácsy Mihály – Lieb Mihály néven – 1844. február 20-án született Munkácson. Szülei korai halála után hétévesen nagybátyjához, Reök Istvánhoz került Békéscsabára, aki tízévesen asztalosinasnak adta. A fiatal Munkácsy az asztalosságot nem tudta megszeretni. Komolyabban kezdett rajzolni, tehetsége hamar megmutatkozott. Szamossy Elek vándorfestő mellett növendékeskedett, majd Than Mór és Ligeti Antal pártfogásával és a Magyar Képzőművészeti Társulat támogatásával Pestre költözött, ahol arc- és életképeket festett. 

1865-től rövid ideig a bécsi Képzőművészeti Akadémián tanult, majd vissza kellett térnie nagybátyjához Magyarországra. Ezután egy évet töltött Münchenben ösztöndíjasként, ahol nagy hatást gyakoroltak rá a barbizoni iskolához tartozó művészek. 

1867-ben állami ösztöndíjjal Párizsba utazott a világkiállítás megtekintésére, amely után a francia realizmus hatása is megjelent festészetében. 1868-ban Düsseldorfba, a korabeli német életképfestés központjába költözött. Ekkor festett Ásító inas című képe önálló művészi stílusa kialakulásának egyik legfontosabb állomása, az 1870-ben született és a párizsi Szalon aranyérmével kitüntetett Siralomház című nagy életképe pedig a romantika hatását mutatja. 

1870-ben visszatérve Magyarországra festette meg ismert, sokfigurás művét, a Tépéscsinálókat. 1871 őszén Párizsba költözött, és művészetében megerősödött a kritikai realista hangvétel. Ekkor festette az Éjjeli csavargók, a Köpülő asszony, és a Zálogház című képeit. 

Miután 1874-ben feleségül vette De Marches báró özvegyét, eltávolodott régi témáitól. A magyar tárgyú életképek helyét átvették a szalonképek, és megszülettek új, eklektikus felfogásban festett nagyméretű vásznai, a Milton, a Krisztus Pilátus előtt és a Golgota. Hamarosan világszerte ismertté vált és nagy vagyonra tett szert.

Az 1880-as években kiteljesedett tájképfestészete is. Stílusában Corot és a barbizoniak hatása egyaránt érezhető, mindazonáltal egyéni hangvétellel ábrázolja a magyar tájat. Ekkor készült a Poros út II. vagy a Kukoricás című műve. Mindezek mellett elmondható, hogy Munkácsy portréfestészete is hasonlóan jelentős.

Kései művei közül kiemelkedő a bécsi Kunsthistorisches Museum hatalmas mennyezetfreskója, az 1893-ban Párizsban festett Honfoglalás és az 1895-ben festett Ecce Homo. 

Élete vége felé festőisége elerőtlenedett, amellett betegsége is nyomot hagyott egyes művein. Csaknem három éven át élt súlyos betegként intézetben. 1900. május 1-jén halt meg az endenichi elmegyógyintézetben. Budapesten temették el, fényes pompával. 

 

Források:

Képek: