Könyvtári Gyógynövénytár - 2024. február: Madársaláta

2024-02-02 10:02

Téli vitamin- és ásványi anyag forrás

A Neumann János Egyetem Könyvtár és Információs Központjában minden hónapban bemutatunk egy gyógynövényt. Ismertetjük a növény tulajdonságait, élettani hatásait, felhasználási lehetőségeit.

Madársaláta (Valerianella locusta)

A növény

A madársaláta vagy más néven galambbegy saláta (Valerianella locusta) Európa mérsékelt égövi területeiről, illetve Kis-Ázsia és a Kaukázus vidékeiről származó, egynyári növény. A macskagyökérfélék (Valerianaceae) családjába tartozó 13 nemzetség közül csak kettő található meg Magyarországon: a macskagyökér (Valeriana) és a galambbegy (Valerianella). Ez az alacsony növekedésű, szívós egynyári növény remekül viseli a hideget.

Az alsó, tőlevélrózsában álló levelek alakja lapockás, a szárleveleké lándzsás. Az április és május folyamán nyíló halványkék virágai csoportosan, csomókban állnak. A kifejlődő termések két oldalról összenyomott makkocskák: alakjuk szélesen kerekded, kissé tojásdad, felületük teljesen kopasz, vagy csak nagyon finoman pelyhes, az oldalukon pedig két-két lapos borda húzódik. A termés háromrekeszű, keresztmetszetét tekintve a középen álló középső rekesz tartalmazza a magot, az egyik szélső rekesz meddő, azaz üres, a másik szélső rekeszt pedig szivacsos állomány tölti ki.

Népies elnevezése közé tartozik többek között a „mezei-saláta” is, ez azonban megtévesztő, hiszen a növény nem a saláta (Lactuca) növénynemzetségbe tartozik, de salátanövény, azaz leveleit szokás salátaként elfogyasztani.

Termesztése

A madársaláta magjait az év folyamán különböző időpontokban, a szabadban és fedett helyen egyaránt el lehet vetni. Késő tavaszi vagy kora nyári termesztés esetén, a tél végén vagy kora tavasszal fedett helyre kell vetni. Nyári terméshez a tavasz kezdetén vagy közepén a szabadföldbe kell elvetni. Téli vagy tavaszi betakarításhoz pedig nyáron, júliustól szeptemberig szabadföldbe vethető a madársaláta vetőmagja. Ha hagyjuk felvirágozni, akkor elszórt magjairól tovább szaporodik és tartósan megtelepedik.

Mivel nem vízigényes és szinte bármilyen talajtípusban megél, nagyon könnyen termeszthető zöldség. Emellett meglehetősen ellenálló a kártevőkkel, a hideggel és a betegségekkel szemben is. Hidegtűrő képessége jó szárazságtűréssel párosul. Igen minimális vízzel beéri. Vízre főleg csírázáskor és fiatalkori növekedésekor van szüksége. Csapadékszegény vidékeken is megél öntözés nélkül, de hosszabb száraz időszakban egy öntözést gyorsabb fejlődéssel és így nagyobb hozammal hálál meg.

Félárnyékban is megmarad, ezért fiatal gyümölcsfák alatt termeszthető, de tűző napon is megél. Kertben is nevelhető, de balkonládákban is nagyon szépen fejlődik.

Gyorsan növő növény, amelynek kifejlett példányai már 12 hét múlva betakaríthatók. A növény több alkalommal is leszedhető, hiszen, ha növekedési központja sértetlen marad, a levelek leszedése után újabb hajtásokat nevel.

Szedése

A növények szedését akkor kezdhetjük, amikor elérik a 4-5 leveles állapotot. Természetesen 7-8 leveles korban is szedhetjük, de elöregedni ne hagyjuk az állományt, mert az öreg levelek keserű ízűek. Szedéskor ne csak a leveleket csipegessük, hanem a sor elején kezdve az egész állományt gyökerestül tépjük ki. Egyszerre csak annyit szedjünk, amennyit mindjárt felhasználunk, mert igen rövid ideig (1-2 napig) áll el. Télen is szedhető, ha a hótól avarral, szalmával, fóliával megvédjük. Fólia alatt hidegágyban hajtatható.

Felhasználása

A galambbegy salátára jellemző, hogy nem fejesedik, csak húsos leveleket növeszt. A leszedett friss salátagalambbegyet tisztítsuk meg, gyökerét csípjük le, az öreg, fonnyadt, sárguló leveleket szedjük le, mert azok már keserűek. Frissen fogyasszuk, mert elkészítve sem tartható el sokáig, keserű ízűvé válik. Észak- és Nyugat-Európában salátaként és főzelékként önállóan fogyasztják, de más savanyúságokhoz is szívesen keverik. Főleg a mediterrán országokban salátaként vagy hideg előételekben fogyasztják leveleit, de főzeléket és krémlevest is készítenek belőle. Hazánkban kevéssé ismerik, pedig a II. világháború alatt elég sokan fogyasztották.

Gyógyhatásai

A madársaláta fogyasztásával antioxidánsokhoz, A-, és C-vitaminhoz juthatunk, B9-vitamin és bétakarotin tartalma pedig a téli lehangoltságot, fáradságot enyhítheti. Kalóriaszegény zöldség, rosttartalma miatt pedig jótékony hatással van a belekre, az emésztésre, tehát élettani szempontból kifejezetten előnyös.

Téli vitamin- és ásványi anyag szükségleteink egyik forrásává válhat, mert az előzőek mellett jelentős mennyiségű B1-, B2-vitamint, kalciumot, foszfort és egyéb ásványi sókat tartalmaz. Folsav-tartalma elősegíti a pihentető alvást, és segít az idegesség, stressz okozta panaszok leküzdésében. Vastartalma kiemelkedően magas: sportolóknak, lábadozóknak, időseknek, kismamáknak és gyermekeknek különösen ajánlott. A vas kedvező hasznosulását a gazdag C-vitamin tartalom segíti elő. Sok benne még a réz, a cink és a magnézium is. Remek étvágyjavító, enyhe hashajtó hatású.

Fogyasztása

Mossuk meg a viaszréteg ledörzsölése nélkül, rövid áztatással. Csepegtessük le és máris használhatjuk. A madársalátát elsősorban frissen, nyersen fogyasztjuk. Vitamin- és folsavtartalmának nagy részét hő hatására elveszti. Ha főzzük, válasszuk a kíméletesebb gőzben párolást. Ekkor a színét is megtartja. A leves is jó megoldás, mert akkor a lében elfogyaszthatjuk a kioldódott vitaminokat és ásványi sókat. Íze dióra emlékeztető, enyhén borsos. A nagyobb levelek kissé kesernyések. Salátakeverékekben zöldségekkel, tojással, olajos magvakkal, köretként húsokhoz, sült zöldségek mellé kiváló.

Források:

Képek: