Könyvtár és Információs Központ / Faliújság

Könyvtári Gyógynövénytár - 2023. november: Kökény

2023-11-16 13:55

Ősszel érik a kökény

A Neumann János Egyetem Könyvtár és Információs Központjában minden hónapban bemutatunk egy gyógynövényt. Ismertetjük a növény tulajdonságait, élettani hatásait, felhasználási lehetőségeit.

Kökény (Prunus spinosa) 

 

 

A növény

A kökény (Prunus spinosa) Európában és Nyugat-Ázsiában őshonos, Magyarországon erdőszegélyek, cserjés mezsgyék, bozótok, mezőgazdasági területek határán vadon növő közönséges cserje. Az apró énekesmadarak szívesen építik fészküket tövises vesszői közé, termése a téli időszakban táplálékot nyújt az erdei apróvadnak is.

1-2 méter magasra nő meg, ágai elágazóak, rajtuk jellegzetes szúrós ágtövis található. Levelei 2-3 cm hosszúak, rövid nyelűek, tojásdad alakúak, szélük fűrészes. Krémfehér virágait kora tavasszal, lombfakadás előtt nyitja. Ősszel érő gyümölcse kerek 1-1,5 cm átmérőjű kékes, hamvas felületű csonthéjas termés, húsa zöld színű, íze fanyar, savanykás.

A kökény elég igénytelen, ebből adódóan könnyen nevelhető növény, ami ráadásul még fagytűrő is. Ültetésnél figyelnünk kell arra, hogy napos, vagy félárnyékos helyre kerüljön, talaj szempontjából pedig jó vízáteresztő képességű, átlagos kerti talajt válasszunk. Ültetés után öntözzük többször, a későbbiekben viszont elegendő, ha az eső locsolja. Közepes vízigényű növény, jól átvészeli a szárazabb időszakokat is. Metszést nem igényel.

 

Gyűjtése

A kökény virágát kora tavasztól – március-áprilistól – gyűjthetjük a cserjék rügyfakadása előtt, ilyenkor a kökénybokrok már messziről fehérlenek a nyíló virágoktól. A virágokat száraz időben, teljesen kinyílt állapotban, kocsány nélkül, azokat lecsípve szedjük kosarakba, ügyelve arra, hogy a leszedett virágok ne törjenek, nyomódjanak, sérüljenek, mert akkor szárítás során barnulhat a növényanyag. A virágok szárítása közvetlen napfénytől védve, vékony rétegben kiterítve történjen. Az ily módon gyűjtött és feldolgozott szárított virágok fehér színűek, enyhe illatúak.

A termések gyűjtésének ideje ősszel jön el. Az optimális időpont ehhez az időjárás függvényében változik, meg kell várni vele az első fagyokat, hogy a dér megcsípje bogyókat. Ekkor a termések fanyarsága csökken, enyhén édeskéssé válnak és megpuhulnak. 

 

Gyógynövény

Gyógynövényként tavasszal gyűjtött virágai (Prunis spinosae flos) és ősszel szedett termései (Pruni spinosae fructus) miatt használjuk. Értékes hatóanyagai eltérőek a növényrészekben: a virágok flavonoidokat, procianidineket tartalmaznak, a termések ezzel szemben cserzőanyagokat, C-vitamint, cukrot, pektint, szerves savakat és festékanyagokat.

A szárított kökényvirágokat a hagyományos népi gyógyászat hashajtó, vizelethajtó teákba használja, emellett vérnyomáscsökkentő hatást is tulajdonítottak neki. Termése cseranyag tartalmánál fogva összehúzó, szorító hatású. A friss bogyó leve vagy főzete bélhurut, hasmenés kezelésére használható, de szájüregi sebekre, gyulladásokra is ajánlották öblögetőszerként. Bár a kökény gyógyhatásával kapcsolatos tudományos adat kevés áll rendelkezésre és klinikai vizsgálatot sem végeztek vele, a virág és a termés főzetét erősítőszerként, a vér tisztítására, a köszvény megelőzésére, gyomorfájás és reumás panaszok enyhítésére alkalmazzák.

Alkalmazása során gondosan be kell tartani a tanácsolt adagokat, mivel a növény egy olyan anyagot tartalmaz, amely hidrociánsavat termel.

 

Egyéb felhasználása

A bogyók sok színanyagot tartalmaznak, régebben festékanyag kinyerésére előszeretettel használták: az éretlen bogyó fermentált levével a tintát helyettesítették, világos kék színt nyertek vele, míg a megszárított bogyókkal vöröses árnyalatot festettek. 

Begyűjtés után a termések aszalókban száríthatók, vagy további feldolgozásra használhatók: gyümölcskocsonya, befőtt, mártás, dzsem és bor is készülhet a kökény terméséből. Sokan kedvelik ágyas pálinkának és likőrnek is.

Sütőben vagy parázson megsütve az aszalt meggyhez hasonló ízűvé válik. A gyümölcsöket hideg vízben kiáztatva magas vitamintartalmú savanykás kökényvizet is készíthetünk.

Kérgét bőrcserzésre használták, leveleit pedig teahamisításra gyűjtötték, azok küllemi hasonlósága miatt.

A pásztorok, kivágott bokraiból, alkalmi vagy éjszakai karámot is készítettek. Volt időszak, amikor sertéstakarmánynak is gyűjtötték. Rendkívül erős ágai pedig boronatüskének és gereblyefognak voltak népszerűek, olyannyira, hogy a kökény egyik tájneve a boronatüskefa.

 

Források:

Szöveg:

Képek