Könyvtár és Információs Központ / Faliújság

Könyvtári Kincsestár - 2023. október: Szép Ernő

2023-10-26 15:14

Októberben Szép Ernő költő, író, színműíró munkásságára emlékezünk halálának 70. évfordulója alkalmából.

A Neumann János Egyetem Könyvtár és Információs Központjában a tanév minden hónapjában egy tudós, művész vagy esemény évfordulójához kapcsolódó összeállítással készülünk és a témához kötődő könyveket helyezünk el a kézikönyvtár olvasódíványán. Így szeretnénk Olvasóink figyelmét felhívni a tudomány, az irodalom és más művészeti ágak jeles képviselőire és műveikre, könyvtárunk gazdag kínálatának megismertetésével.

Októberben Szép Ernő költő, író, színműíró munkásságára emlékezünk halálának 70. évfordulója alkalmából.

 

 

Szép Ernő 1884. június 30-án született a Máramaros vármegyei Huszton. Szegény család gyermeke, apja falusi néptanító volt. Az Alföldön nőtt fel, Hajdúszoboszlón, Debrecenben és Mezőtúron járt középiskolába. Nem érettségizett le, hanem tizenkilenc évesen Budapestre költözött és hírlapíróként, sanzonszerzőként (olykor sanzonénekesként) kereste kenyerét.

Első verseskötetét még Mezőtúron adták ki 1902-ben, Első csokor címmel. Költeményei, elbeszélései napilapokban, folyóiratokban jelentek meg, indulásától munkatársa volt a Nyugatnak.

Érett lírája először az 1912-ben megjelent Énekeskönyv című kötetben mutatkozott meg. Ezt bírálói gyermekien tiszta, érzelmes látásmódjáért, a hangulatok, benyomások egyszerű megjelenítéséért dicsérték.

Az Est című lapban naponta közölt karcolataiban szépírói igénnyel, gyakorta a prózavers csiszoltságával rajzolt apró képeket a budapesti kisemberekről. Mestere volt a tárcanovellának is, bár szerényen irka-firkának nevezte ezeket a műveit.

Két regénye, az 1919-ben megjelent Lila ákác és az 1934-es Dali dali dal lírai hangulatú önéletrajznak tekinthető. Az előbbiből forgatókönyvet is írt Székely István rendező számára, s a film a korszak egyik legsikeresebb magyar alkotása lett.

Patika című darabjának 1920-as bemutatója politikai felhangokkal átszőtt botrányt keltett, emiatt két évre Bécsbe távozott.

Költői életműve az 1920-as évek végén lényegében lezárult, a következő évtizedben főként prózai írásokkal, elbeszéléskötetekkel jelentkezett. Írói munkásságának fontos része volt a színház. Voltak évek, amikor a legdivatosabb drámaírók közt tartották számon. Már az első világháború előtt igazi színpadi sikert aratott Egyszer egy királyfi című mesejátéka, de Vőlegény és Azra című színműveit is sikerrel játszották.

A zsidótörvények és a háború alapjaiban változtatták meg életét. Publikációs lehetőségei csaknem megszűntek. 1944-ben, 33 év után, el kellett hagynia margitszigeti otthonát és „csillagos házba” internálták, ahonnan a svéd követség menlevelével kiszabadult, ám hamarosan munkaszolgálatra vitték. A háború utolsó hónapjaiban átélt szenvedéseiről Emberszag című művében számolt be, amelyben a rá jellemző kedves humor enyhíti a felidézett képek komorságát.

Megrázkódtatásait sosem heverte ki teljesen és az irodalmi élet peremére szorulva, betegen élte utolsó éveit. Ötvenkilenc évesen, elfeledve, szegénységben halt meg 1953. október 2-án.

 

Források:

Képek: