2023-09-23 10:06
Szeptemberben Szent-Györgyi Albert orvos, biokémikus, Nobel-díjas tudós munkásságát mutatjuk be születésének 130. évfordulója alkalmából.
A Neumann János Egyetem Könyvtár és Információs Központjában a tanév minden hónapjában egy tudós, művész vagy esemény évfordulójához kapcsolódó összeállítással készülünk és a témához kötődő könyveket helyezünk el a kézikönyvtár olvasódíványán. Így szeretnénk Olvasóink figyelmét felhívni a tudomány, az irodalom és más művészeti ágak jeles képviselőire és műveikre, könyvtárunk gazdag kínálatának megismertetésével.
Szeptemberben Szent-Györgyi Albert orvos, biokémikus, Nobel-díjas tudós munkásságát mutatjuk be születésének 130. évfordulója alkalmából.
Szent-Györgyi Albert Budapesten született 1893. szeptember 16-án, Szentgyörgyi Miklós és Lenhossék Jozefina gyermekeként. Apai ágon a 16–17. századig lehet visszavezetni nemességét, anyai ágon híres tudósdinasztiából származott. Tanulmányait a Lónyai utcai református gimnáziumban végezte, majd a budapesti tudományegyetemen folytatta, ahol 1917-ben orvosi oklevelet szerzett.
Az első világháborúban medikusként vett részt, de egy szándékos lövéssel megsebesítette magát és hamarosan leszerelték. Ezután külföldön, Pozsonyban, Prágában, Berlinben, Leidenben, Groningenben folytatott tanulmányokat a biológia, az élettan, a gyógyszertan, a bakteriológia, majd a fizikai-kémia terén.
1927-ben a mellékvesében felfedezett egy redukáló hatást mutató anyagot, amit hexuronsavnak nevezett el, és tanulmányozására elnyert egy ösztöndíjat a Cambridge-i Egyetemen, ahol megszerezte második doktorátusát, ezúttal kémiából, majd egy évig az Egyesült Államokban dolgozott.
Hazatérve, Szegeden olyan növényi forrást keresett, melyből nagyobb mennyiségben lehet kivonni hexuronsavat. Erre a célra a szegedi paprika kiválóan megfelelt. Javaslatára a hexuronsavat – a skorbut elleni hatásra utalva – aszkorbinsavnak nevezték el. Az 1930-as évek elején Szegeden izolálta a C-vitamint, majd az évtized közepén felfedezte a citrátciklus három tagját, a bioflavonoidokat (P-vitamin) és munkatársaival együtt áttörést ért el az izomműködés biokémiájának megértésében, amelyben közreműködött tanítványa, Straub F. Brunó is.
Munkásságát 1937-ben orvosi és élettani Nobel-díjjal ismerték el „a biológiai égésfolyamatok, különösképpen a C-vitamin és a fumársavkatalízis szerepének terén tett felfedezéseiért”. 1940–41-ben a Horthy Miklós Tudományegyetem (a mai Szegedi Tudományegyetem) első rektora lett.
Már Szegeden kezdett foglalkozni az izom működésével, és sikeresen vizsgálta az izom fehérjéinek szerepét az izom-összehúzódásban (1940-42).
A szubmolekuláris vizsgálatok után érdeklődése később a rosszindulatú daganatok felé fordult. Két évtizeden át foglalkozott a sejtszintű szabályozás jelenségeivel. Személyes indíttatása volt, hogy második feleségét és egyetlen lányát is rákbetegség miatt kellett elveszítenie.
Megbecsült tudós volt, munkásságát számos platformon elismerték. A Magyar Tudományos Akadémia tagja, valamint sok más kitüntetése mellett Kossuth-díjas is volt.
Szent-Györgyi késő öregkorában is mind szellemileg, mind fizikailag aktív és friss maradt. Utolsó évében romlott meg egészségi állapota számottevően, és 93 évesen, amerikai otthonában hunyt el 1986. október 22-én.
Források:
http://mek.oszk.hu/02000/02060/html/szentgy.htm
https://hu.wikipedia.org/wiki/Szent-Gy%C3%B6rgyi_Albert