2023-07-17 11:29

Júliusban Csontváry Kosztka Tivadar festőművész munkásságára emlékezünk, születésének 170. évfordulója alkalmából.

A Neumann János Egyetem Könyvtár és Információs Központjában a tanév minden hónapjában egy tudós, művész vagy esemény évfordulójához kapcsolódó összeállítással készülünk és a témához kötődő könyveket helyezünk el a kézikönyvtár olvasódíványán. Így szeretnénk Olvasóink figyelmét felhívni a tudomány, az irodalom és más művészeti ágak jeles képviselőire és műveikre, könyvtárunk gazdag kínálatának megismertetésével.

 
Júliusban Csontváry Kosztka Tivadar festőművész munkásságára emlékezünk, születésének 170. évfordulója alkalmából.

 

 

„A magyar festészet szent megszállottja volt. Nem csupán festő akart lenni, hanem filozófusként fürkészni kívánta a lét titkait, hódolni a mindenekfölött levő Természet fenségének, ítéletet mondani elkorcsosult koráról és a történelem ítélőszéke előtt nagyszerű tanúságtétellel felmenteni szeretett népét és nemzetét, és újabb ezredévekre méltó helyet biztosítani számára. S mindezt az emberfölötti, prófétai, sőt már-már mágikus feladatot festőként akarta elvégezni, soha nem látott színharmóniák, a teljesség gazdagságát sugárzó hatalmas vásznak, a természeti organizmus felismerésének és az emberi intellektus rendet tevő szándékának a találkozásából született kompozíciók, az álom és a valóság határmezsgyéjén fakadó látomások révén.” - írja Csontváryról Németh Lajos művészettörténész.

Forrás: Csontváry / [a bev.] írta és [a képeket] vál. Németh Lajos. - [Budapest] : Corvina, 1974.

 

Csontváry Kosztka Tivadar, eredeti nevén Kosztka Mihály Tivadar 1853. július 5-én született Kisszebenben. Elemi iskolai tanulmányait szülővárosában kezdte. 1863 őszétől a kisszebeni piarista algimnáziumába járt, ahol az első két osztályt végezte el. Sokat kerülte az iskolát, inkább a természetben gyönyörködött, különféle rovarokkal, lepkékkel, dongókkal és méhekkel játszott. 

Apja, a forradalomban vállalt császárpárti szerepe miatt családjával együtt 1865-ben Kisszeben elhagyására kényszerült. Felesége rokonaihoz, Szerednyére költöztek, ahol az eredetileg köztiszteletben álló gyógyszerész „tudósember” családfő földműveléssel és vadászattal kezdett foglalkozni. A gyerekek az ungvári királyi főgimnáziumba jártak.

Csontváry 1874-től Budapesten járt egyetemre, ahol gyógyszerészetet, kémiát, ásványtant, földtant és kristálytant tanult. 1876-ban önkéntes katonai szolgálatot teljesített és közben a fővárosban az egyetem jogi fakultására is járt. 1875-ben kapta meg gyógyszerész oklevelét. Ezután patikusként dolgozott Léván, Iglón és Eszéken. 

Mindenki kissé különc, de csendes és szorgalmas embernek ismerte. 1880-ban egy isteni látomás azt súgta neki, hogy ő lesz a világ legnagyobb „napút”-festője. Ez arra késztette, hogy feladja eredeti foglalkozását és 14 éven át készüljön festői küldetésének teljesítésére. Híres iskolákat és mestereket látogatott végig Münchenben, Karlsruhéban, Párizsban, de úgy érezte, ezeken a helyeken nincs mit tanulnia. A természet, a táj tanulmányozása céljából bejárta Itáliát, Dalmáciát, Szíriát és Egyiptomot. A látottakon gazdagodva, 41 éves korában felvette a „Csontváry” nevet, és hozzáfogott hivatása teljesítéséhez.

1896-ban festette az Önarckép és 1898-ban a Madonna-festő című képeket. Tájtanulmányainak összegzése jelenik meg az 1902-ben festett Selmecbánya látképe című alkotásán. A színek és a megvilágítás fokozatait keresve sajátosan értelmezett plein-air megoldásokat talált, ezt nevezte el „napút”-festészetnek.

1904-ban festette meg a tragikus erejű jeruzsálemi Panaszfalat és 1905-ben az energiáktól feszülő Nagy-Tarpatak vízesést. Az 1904-05 közötti időszakban készült el a romantikus hangulatot keltő Sétakocsizás Athénben újholdnál, a monumentális Taorminai görög színház romjai és a Baalbek. 1907-ben bemutatta festményeit Párizsban. Innen Libanonba utazott és megfestette varázslatos színekben ragyogó, jelképes cédrusait: a Magányos cédrust és a Zarándoklás a cédrusokhoz Libanonban címűt. A Közel-Keleten festett képek közül az utolsó a Mária kútja Názáretben. 1909-ben Nápolyban járt és itt festette a Tengerparti sétalovaglást.

Csontváryt kora fiatalságától az élet titkai, a homályos összefüggések érdekelték. A „mennyei szózat” idejétől azonban már csak a művészettel törődött és emberfeletti erőfeszítéssel igyekezett küldetését végrehajtani. Hatalmas, nemegyszer 30 m2-es vásznait aprólékos gondossággal festette meg és festette át. Nincs rajtuk egyetlen felületesen felrakott árnyalat sem, konok lelkiismeretesség irányította munkáját. Megszállottságában elméje elborult, és nyomorban, elhagyottan, a szenvedés lidérceitől gyötörten halt meg 66 évesen.

 

Források:

Képek: