Könyvtár és Információs Központ / Faliújság

Könyvtári Kincsestár - 2023. április: Juhász Gyula

2023-04-28 11:16

Áprilisban Juhász Gyulára, a XX. század magyar irodalmának nagy tehetségű, tragikus sorsú lírikusára emlékezünk, születésének 140. évfordulója alkalmából.

A Neumann János Egyetem Könyvtár és Információs Központjában a tanév minden hónapjában egy tudós, művész vagy esemény évfordulójához kapcsolódó összeállítással készülünk és a témához kötődő könyveket helyezünk el a kézikönyvtár olvasódíványán. Így szeretnénk Olvasóink figyelmét felhívni a tudomány, az irodalom és más művészeti ágak jeles képviselőire és műveikre, könyvtárunk gazdag kínálatának megismertetésével.

Áprilisban Juhász Gyulára, a XX. század magyar irodalmának nagy tehetségű, tragikus sorsú lírikusára emlékezünk, születésének 140. évfordulója alkalmából.

 


Juhász Gyula 1883. április 4-én született Szegeden. Élete nagy részét szülővárosában töltötte. Apja, Juhász Illés posta- és távirdafőtiszt, anyja Kálló Matild. 

Beteges, gyenge testalkatú gyermek volt, bátortalan, zárkózott természetű. Legszorosabb kapcsolata édesanyjához fűzte, ami végigkísérte egész életét. Felnőtt férfi korában is ő volt a legbiztosabb pont számára, kapcsolatukban a költő mindig kisgyermek maradt.

1893 és 1902 között a szegedi piarista gimnázium tanulója volt. Már diákként, 1899-ben megjelentek versei a Szegedi Naplóban és a Budapesti Naplóban. 1899-ben a piaristák váci papneveldéjének lett növendéke. Alig egy év után elfordult a papi hivatástól, de istenkereső vallásossága újra és újra megjelenik költészetében.

1902 és 1906 között a Budapesti Tudományegyetem magyar-latin szakán tanult. Egyetemi évei alatt Babits Mihállyal, Kosztolányi Dezsővel kötött barátsága erősítette meg költői hivatástudatát. A Négyesy-szeminárium titkára lett. 

Csak nehezen, Szegedtől, Budapesttől távol tudott tanárként elhelyezkedni. Tanított a máramarosszigeti és a lévai piaristáknál, majd a nagyváradi premontrei gimnáziumban. A város pezsgő szellemi élete kedvezően hatott rá. Egyik megalapítója A Holnap antológiát kiadó költői mozgalomnak. Ezután Szakolcán, majd Makón lett tanár.

Nagyváradon ismerte meg Sárvári Anna színésznőt, akihez reménytelen szerelem fűzte, és akihez Anna-verseit írta. Szerelmi költészete kezdettől a reménytelen vágyakozást fejezi ki, az „élete kudarcát” hozó örök asszony iránt.

Életét végigkísérte meg-megújuló idegbetegsége, több alkalommal tett öngyilkossági kísérletet, rendszeresen kezelték kórházban. Hivatalosan is elmebetegnek nyilvánították. 

1914-ben mellkason lőtte magát, de életét megmentették. A kórházban felkereste egy újságírónő, Eörsi Júlia, aki vigasztalta a költőt és egy időre új erőt adott neki. Júlia-versei hozzá szólnak. Ezek a hála és a lelki béke dalai.

Búskomorságából költői elismertsége és erősödő politikai elkötelezettsége révén tudott időszakonként szabadulni.

Csatlakozott a modern magyar líra legjavát reprezentáló Nyugat köréhez. Elsősorban Ady Endre művészetét csodálta, nagyságát, korszakos szerepét elsők közt ismerte fel. A Nyugat-nemzedék nagy költői közt sajátos helyét költészetének közösségi mondanivalója, népi jellege adja.

Tevékeny szerepet vállalt az 1918-as őszirózsás forradalom előkészítésében. A Tanácsköztársaság idején a szegedi színház vezetője lett, munkáselőadásokat rendezett. A színház éléről a szegedi ellenforradalmárok elüldözték, tanárgyűlésen bántalmazták. 1919 után állás nélkül maradt és megélhetési gondokkal küzdött, ami amúgy is labilis lelkiállapotát tovább rontotta.

Bár 1929-ben és a következő két évben is megkapta a Baumgarten-díjat, betegen, nagy visszavonultságban élt. Életében nyolc kötetét adták ki. Irodalmi munkásságát elismerték és barátai is mellette álltak, mégis elszigetelődött az emberektől. 

Magányát, lelki gyötrelmeit nem tudta leküzdeni, sokadik öngyilkossági kísérlete 1937. április 6-án végül sikerrel járt.   

 

Források:

Képek: