Könyvtár és Információs Központ / Faliújság

Könyvtári Kincsestár - 2023. március: Vincent van Gogh

2023-04-04 13:49

Márciusban Vincent van Gogh-ra, a világ egyik legismertebb festőművészére, a XIX. század képzőművészetének meghatározó alakjára emlékezünk születésének 170. évfordulója alkalmából.

A Neumann János Egyetem Könyvtár és Információs Központjában a tanév minden hónapjában egy tudós, művész vagy esemény évfordulójához kapcsolódó összeállítással készülünk és a témához kötődő könyveket helyezünk el a kézikönyvtár olvasódíványán. Így szeretnénk Olvasóink figyelmét felhívni a tudomány, az irodalom és más művészeti ágak jeles képviselőire és műveikre, könyvtárunk gazdag kínálatának megismertetésével.

Márciusban Vincent van Gogh-ra, a világ egyik legismertebb festőművészére, a XIX. század képzőművészetének meghatározó alakjára emlékezünk születésének 170. évfordulója alkalmából.

 

Vincent van Gogh 1853. március 30-án született Hollandiában, Groot Zundertben egy protestáns lelkész legidősebb fiaként. Tizenhat évesen félbehagyta tanulmányait, majd nagybátyja műkereskedői cégénél állást kapott, melynek folytán megismerhette Európa több nagyvárosát, Párizst, Londont és Hágát.

Van Gogh nem szerette a műkereskedelmet. 1877-ben teológiai tanulmányokba kezdett, de egy év múlva abbahagyta. Misszionárius lett Belgium délnyugati bányavidékén, ahol belga szénbányászok gyermekeit tanította és maga is a szegények életét élte. 1879-80 telén itt élte át első nagy lelki válságát, amelyből a rajzolás segítségével próbált menedéket találni magának. Ezzel rátalált igazi hivatására és lelkészi munkáját feladva elhatározta, hogy a művészetnek szenteli életét.

Művészi pályafutása rendkívül rövid volt, mindössze tíz évig (1880-90) tartott. Ennek az időszaknak első négy évében csak rajzokat és akvarelleket készített. Először a Brüsszeli Akadémiára ment, hogy rajzolni tanuljon, majd hazaköltözött a hollandiai Ettenbe, és a természet után kezdett festeni. Rövidesen rájött, hogy az önképzés kevés művészi fejlődéséhez és tapasztaltabb festők irányítását kereste. Hágába ment, ahol Mauve holland tájképfestővel dolgozott együtt. Múzeumokat látogatott, technikai ismereteket szerzett, majd elkezdett kísérletezni az olajfestéssel.

Korai munkái komorak voltak. Csendéleteket, tájképeket és zsánerképeket festett, amelyek a parasztok hétköznapi életének nehézségeit mutatták be. Festői karrierjét öccse, Theo próbálta segíteni, akinek anyagi segítsége nélkül Van Gogh nem tudta volna fenntartani magát. 1886-tól együtt béreltek lakást Párizsban, ahol festészete átalakult, „megtalálta” a színeket. Olyan festőkkel ismerkedett meg, mint Toulouse-Lautrec, Gauguin, Pissarro vagy Seurat. Hatásukra egyéni stílusa mindinkább kialakult, jellegzetes ecsetkezelése, színgazdag palettája, egyéni látásmódja egyre jellegzetesebbé vált. Új, posztimpresszionista stílusa végleg száműzte műveiből a komor színvilágot. 

Két év után elvágyott Párizsból és a délkelet-franciaországi Arles-ba költözött. Arles-i témái között szerepelnek virágzó gyümölcsfák, a városnak és környékének képei, önarcképek, barátainak portréi, házának belső és külső képei, a jellegzetes napraforgói és csillagos éjszakái. Van Gogh a művészileg termékeny korszakában is magányosnak érezte magát. Elszigeteltségét próbálta enyhíteni azzal, hogy meghívta barátját, Gauguint magához. Két hónapig együtt dolgoztak és bár kölcsönösen inspirálták egymást, ellentétes elképzeléseik komoly vitákhoz vezettek. Van Gogh depressziós lett és egy veszekedésük után elborult állapotban levágta bal fülének egy darabját. 
Ezután az összeomlás után többször került kórházba, az elmezavar jelei egyre súlyosabban jelentkeztek nála. 
Tizenkét hónapot töltött Saint-Rémy elmegyógyintézetében, ahol folytatta a festést. Elhagyta az előző nyár rikító színeit és megpróbált higgadtabb képeket festeni. Mind jobban a természeti jelenségek képzeletbeli ábrázolásába menekült, dinamikus formákon és élénk vonalakon alapuló stílust alakítva ki.

Honvágya és Theo-hoz való szoros kötődése miatt elhagyta a szanatóriumot, Párizsba, majd Auvers-be ment, ahol felkereste a híres portréján szereplő doktor Gachet orvos-képzőművészt. Egy kis időre lelki menedékre talált, majd ismét összeomlott.
Elveszítette reményét, hogy valaha is leküzdheti magányát és meggyógyulhat. Végső kétségbeesésében 1890. július 27-én mellbe lőtte magát és két nappal később meghalt.
Van Gogh tragikus sorsára jellemző, hogy életében mindössze egyetlen művét tudta eladni, ma pedig a világon a leghíresebb festők egyike. Mindig kilátástalan szegénységben élt, csak az a hit tartotta fenn, hogy küldetése van. Testvére, Theo fenntartás nélkül bízott benne és nagylelkűen támogatta.

Források

Képek