Könyvtár és Információs Központ / Faliújság

Könyvtári Kincsestár - 2023. január: Petőfi Sándor

2023-01-11 08:34

2023. januárjában a 200 éve született költőre, a XIX. századi magyar líra egyik legnagyobb alakjára, Petőfi Sándorra emlékezünk.

A Neumann János Egyetem Könyvtár és Információs Központjában a tanév minden hónapjában egy tudós, művész vagy esemény évfordulójához kapcsolódó összeállítással készülünk és a témához kötődő könyveket helyezünk el a kézikönyvtár olvasódíványán. Így szeretnénk Olvasóink figyelmét felhívni a tudomány, az irodalom és más művészeti ágak jeles képviselőire és műveikre, könyvtárunk gazdag kínálatának megismertetésével.

 
2023. januárjában a 200 éve született költőre, a XIX. századi magyar líra egyik legnagyobb alakjára, Petőfi Sándorra emlékezünk.

 

Petőfi Sándor 1823. január 1-jén született Kiskőrösön. Apja, Petrovics István mészárosmester volt, anyja, a szlovák anyanyelvű Hrúz Mária, aki a házasságkötés előtt cselédként dolgozott. A család nem sokkal Petőfi születése után Kiskunfélegyházára költözött, kisgyermekkorát itt töltötte a költő. Itt kezdte iskoláit, majd tanulmányait Sárszentlőrincen, Pesten, Aszódon, Selmecbányán és Pápán folytatta. 1839 tavaszán rövid időre házitanító lett, ugyanez év őszén pedig Sopronban beállt katonának, ám 1841 februárjában leszerelték. Rövid időre visszatért az iskolába, 1841-42-ben a pápai református kollégiumban ismerkedett meg Jókai Mórral és Orlai Petrics Somával. 1841 és 1844 között a színészi pályával kísérletezett. Vándorszínész volt Székesfehérvárott, Kecskeméten, Debrecenben és Érmelléken.

Elsőként A borozó című verse látott napvilágot 1842 májusában az Athenaeum hasábjain. Nevét röviddel ezután változtatta Petőfire. Első kötete – Vörösmarty Mihály segítségével – 1844-ben jelent meg.

Lírájának első korszakára leginkább a tájköltészet személyessége és a családi témák, életképek őszinte természetessége jellemző, noha sok korai versében erős még a klasszicizmus és a szentimentalizmus hatása.

Petőfi 1844-45-ben a Pesti Divatlap segédszerkesztője volt. Ekkoriban már sorra jelentek meg kötetei: A helység kalapácsa című eposzparódia, a Versek, a János vitéz című lírai meseeposz és a Cipruslombok Etelke sírjáról.

Néhány hónap leforgása alatt sikeres és ünnepelt költővé vált, de durva kritikai támadások is érték. 1845 második felében életkörülményei rosszabbra fordultak. Viszonzatlan szerelme, Zöld Marci című színművének visszautasítása és a konzervatív kritika erőteljes támadásai miatt világlátása elkomorult, lírikusi pályájának e szakasza súlyos alkotói válságáról tanúskodik.

Felhők című versciklusa, melynek darabjait sokan legeredetibb alkotásainak tartják, az életuntság és a pesszimizmus byroni hangulatát tükrözi. E rövid versekben figyelhető meg először a romantikus motívumok megnövekedett súlya.

Petőfi 1846 derekára kijutott a válságból, költészetére ekkortól a forradalmi radikalizmus és a prófétai-látomásos kifejezésmód mind nagyobb szerepe jellemző. 1846 áprilisában megalakította a fiatal írók Tízek Társasága nevű csoportosulását, amelynek többek között Jókai Mór és Tompa Mihály is tagja volt.

1847 elején ismerkedett meg Arany Jánossal. Erősen különböző alkatuk, kölcsönös tiszteleten alapuló barátságuk nagyban hozzájárult művészi céljaik világos megfogalmazásához. Bensőséges kapcsolatukról számos vers és levelezésük tanúskodik.

Petőfi 1847 szeptemberében kötött házasságot Szendrey Júliával. A Júlia-szerelem remekművek sorát ihlette. Szerelmi lírájában a szerelem a szabadsággal, sőt az élettel azonos értékű, benne poétikai eszközként a klasszicista hagyományt, a zsánerképet és a romantikus monológot egyaránt használja.

Az 1848-as forradalom kezdetén az események meghatározó szereplője lett. Március 15-én Pesten a forradalmi ifjúság egyik vezéregyénisége volt, az általa írt Nemzeti dal később nemzeti jelképpé vált.

A forradalmat követően előbb a politikai csalódottság, majd a szabadságharc kitörése után a feltámadó, de már kétségektől is áthatott lelkesültség határozta meg költészetét. Művészetének egyik csúcspontja Az apostol című elbeszélő költemény, legnagyobb igényű alkotása. Ebben keserű öniróniával tekint vissza korábbi önmagára, mint olyan váteszre, aki nem számolt az eszmények és a valóság között húzódó szakadékkal.

A szabadságharc kitörése után kezdte meg tényleges katonai szolgálatát és 1848 decemberében századossá nevezték ki. 1849 elején Bem tábornok mellé került Erdélybe, ahol őrnagyi rangot kapott.

Katonaként írt verseiben, csatadalaiban a harci események közreműködőjeként láttatja a történéseket. Elbeszéléseket és regényt is írt, valamint próbálkozott a drámaírással is, de elsősorban költőként tekintünk rá.

1849. július 31-én a segesvári csatában tűnt el. Haláláról különféle legendák terjedtek, annak körülményeit máig homály fedi.

Petőfi kétségtelenül a magyar költészet szimbolikus alakja, költői életműve kikerülhetetlen. Munkássága a nemzeti kultúra megatározó részét képezi, a halála óta eltelt majd’ két évszázad alatt kultusza csaknem töretlen volt.

Források