2022-12-13 11:56
Decemberben Kodály Zoltán zeneszerző-zenepedagógusra, Kecskemét szülöttére emlékezünk születésének 140. évfordulója alkalmából.
A Neumann János Egyetem Könyvtár és Információs Központjában a tanév minden hónapjában egy tudós, művész vagy esemény évfordulójához kapcsolódó összeállítással készülünk és a témához kötődő könyveket helyezünk el a kézikönyvtár olvasódíványán. Így szeretnénk Olvasóink figyelmét felhívni a tudomány, az irodalom és más művészeti ágak jeles képviselőire és műveikre, könyvtárunk gazdag kínálatának megismertetésével.
Decemberben Kodály Zoltán zeneszerző-zenepedagógusra, Kecskemét szülöttére emlékezünk születésének 140. évfordulója alkalmából.
Kodály Zoltán a XX. század egyik legnagyobb hatású magyar zeneszerzője, zenepedagógusa és népzenekutatója 1882. december 16-án született Kecskeméten. Bár a városból korán elkerült, élete végéig kecskemétinek vallotta magát, s a város is magáénak érzi a kodályi hagyatékot.
Gyermekéveit a felvidéki Galántán töltötte és megismerkedett a még élő, hamisítatlan népdalhagyománnyal. 1892-től a nagyszombati gimnáziumba járt. Zenei érdeklődése már kisgyermekkorától rendkívül erős volt. Maga tanult meg zongorán, hegedűn, gordonkán játszani. 1900-tól a budapesti tudományegyetem bölcsészkarára járt, a Zeneakadémián pedig zeneszerzést tanult. 1904-ben kapta meg zeneszerző-diplomáját, s ekkor készült első érett műve, az Este című vegyeskar.
Megszerezte magyar-német szakos tanári diplomáját is, magántanárként zeneelméletet, zeneszerzést tanított.
Az egyetemi évek alatt ébredt fel érdeklődése a népdal iránt. 1905-ben gyűjtésbe kezdett Galánta környékén. Ezek alapján írta bölcsészdoktori disszertációját 1906-ban A magyar népdal strófa-szerkezete címmel. Bartókkal együtt felismerte, hogy az eredeti magyar zenei hagyományt az alsóbb néprétegek zenéje, a parasztzene őrzi. Mindketten sokéves, nagyszabású gyűjtőmunkát kezdtek. A népdalok népszerűsítésére húsz dallamhoz egyszerű zongorakíséretet írtak, és Magyar népdalok címmel adták közre.
1907-ben a Zeneakadémia zeneelmélet-tanárává nevezték ki, s a következő évtől zeneszerzést is tanított. Központi céljává a hallásfejlesztést tette.
Művei külföldön sikert arattak, itthon azonban sokszor értetlen, elutasító kritikát kapott.
1910-ben feleségül vette korábbi tanítványát, Sándor Emmát, akivel az asszony haláláig, 1958-ig élt együtt.
Az 1910-es években dalokat és kamarazenei műveket írt, 1917-től a Nyugat, majd a Pesti Napló zenekritikusa volt. 1919 elején a Zeneakadémia aligazgatójává nevezték ki, majd politikai okok miatt csak 1921-től taníthatott tovább. Ekkor kezdte újra a népdalgyűjtést.
1923-ban végre osztatlan sikert aratott Psalmus Hungaricus című oratóriuma, ezzel érdeklődése végképp a vokális zene felé fordult.
Az első gyermekkarok sikere után számos művet írt különböző típusú kórusokra. A Háry János című daljátékában operaszínpadra helyezte a magyar népdalt. A székely fonó című daljátéknak pedig minden összetevője (helyszín, történet, szöveg, zene) népi eredetű.
Az 1930-as években gyermekkarai nyomán hatalmas fejlődésnek indult a magyar kóruskultúra. Az „Éneklő Ifjúság” országos mozgalommá nőtt.
A Magyar Tudományos Akadémia 1934-ben Bartókkal együtt felkérte a gyűjtött népdalok sajtó alá rendezésére.
Pedagógiai munkájának súlypontja áthelyeződött, 1937-ben népzenei kollégiumot indított a Zeneakadémián. Az alsófokú zenepedagógia számára írt korszakos jelentőségű műveket. Pedagógusként megalkotta a ma „Kodály-módszerként” világszerte ismert, forradalmian új hallásfejlesztési elveket. A módszer egyfelől a mindennapi éneklésen, népdalok alkalmazásán, a kóruséneklésen alapul. Másfelől a relatív szolmizáció megkönnyíti a kottaolvasást és zeneelméleti képzést nyújt a legfogékonyabb gyermekkorban.
Kodály számos közéleti szerepet vállalt, rengeteg tiszteletbeli címmel és rangos díjjal rendelkezett. 1946-49-ben a Magyar Tudományos Akadémia elnöki tisztét is betöltötte.
Felesége halála után egy évvel újra megházasodott. Az akkor húszéves Péczely Sarolta Kodály életművének gondozására szentelte életét.
Kodály Zoltán élete utolsó másfél évtizedében műveivel, írásaival és tekintélyével fáradhatatlanul igyekezett előmozdítani a népdalon és a relatív szolmizáción alapuló zenepedagógia ügyét. Zeneszerzői, népzene-kutatói és pedagógusi munkássága roppant hatással volt a magyar zeneéletre.
Utolsó éveiben egészsége meggyengült, szívroham vetett véget életének 1967. március 6-án.
Források
- https://kecskemet.hu/kodaly-zoltan
- Britannica Hungarica világenciklopédia / [főszerk. ... Halász György]. - Budapest : M. Világ, [1994-2009].
