2022-12-12 13:52
Novemberben Jókai Anna íróra emlékezünk születésének 90. évfordulója alkalmából.
A Neumann János Egyetem Könyvtár és Információs Központjában a tanév minden hónapjában egy tudós, művész vagy esemény évfordulójához kapcsolódó összeállítással készülünk és a témához kötődő könyveket helyezünk el a kézikönyvtár olvasódíványán. Így szeretnénk Olvasóink figyelmét felhívni a tudomány, az irodalom és más művészeti ágak jeles képviselőire és műveikre, könyvtárunk gazdag kínálatának megismertetésével.
Novemberben Jókai Anna íróra emlékezünk születésének 90. évfordulója alkalmából.
Jókai Anna 1932. november 24-én született Budapesten, egy polgári család késői, második gyermekeként. Már kislány korában hamar könyv került a kezébe, a képzelet és az olvasás töltötte ki a kortársaitól elzárt gyermek életét. Nem csak gyermekirodalom, hanem olyan könyvek is – későbbi önvallomása szerint –, amelyek felnőtt kezébe valók.
1939 és 1942 között a Mária Terézia téri elemi mintaiskola tanulója lett, ahol negyedikben a tanítónő állította mintaként fogalmazásait osztálytársai elé, kézimunkaórán pedig meséket mondatott vele. 1943 és 1951 között a Zrínyi Ilona Leánygimnázium tanulója volt, ekkoriban már – ugyan magának, de – elkezdett írni is, ahogy később fogalmaz: „verseket”, „novellákat” – amelyek miatt az egyébként is elkülönülésre nevelt lányt az iskolában kinevették. 16 évesen felhagyott az írással és csak 33-34 évesen kezdte újra. Színiakadémiára, egyetemre jelentkezett, de egyik helyre sem vették fel. 1951-53 között könyvelő, 1953-1957 között népművelő, művelődési előadó volt. 1956-ban felvételizett az Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karára, levelező tagozatra és így munkáját tovább folytathatta 1961-ig, mint főkönyvelő. 1961-ben magyar-történelem szakos tanári diplomát szerzett és tanított 1961-től 1970-ig egy budapesti általános iskolában. 1966-ban jelentkezett legelső novellapublikációjával, 1968-ban pedig a 4447 című regénnyel. 1970-ben József Attila-díjat kapott, ekkortól szinte évente jelentek meg regényei. Közben folyamatosan tanított, 1971-től 1974-ig a budapesti Vörösmarty Mihály Gimnáziumban. 1968 és 1977 között öt regénye és négy elbeszéléskötete jelent meg, többek között 1969-ben a Kötél nélkül című novelláskötete. Művei ettől fogva az olvasók érdeklődésének középpontjába kerültek és egyre többen olvasták írásait. 1974-től csak írói hivatásának élt, szabadfoglalkozású író lett. 1986-1989 között az Írószövetség alelnöke, 1989-től elnökségi tagja, 1990-1992-ig elnöke volt. 1992-től a Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémia alapító tagja, 2000-től a Magyar Művészeti Akadémia tagja is. 1998-ben jelent meg az azóta huszonkét kiadást megért Ne féljetek című, talán legismertebb regénye. 2007-ben a Samuel Beckett és Madách Imre emberiségdrámáira rájátszó, a misztériumdráma műfaját is megidéző Godot megjött című művével jelentkezett, 2012-ben pedig egy új regénnyel, az Éhes élet cíművel.
2012. augusztus 20-án a Magyar Érdemrend polgári tagozatának nagykeresztjével, 2014. mácius 15-én Kossuth-nagydíjjal tüntették ki. Hosszan tartó, súlyos betegség után hunyt el Budapesten, 2017. június 5-én.
Források:
