Könyvtár és Információs Központ / Faliújság

Könyvtári Kincsestár - 2024. április: Kőrösi Csoma Sándor

2024-04-27 09:18

Áprilisban Kőrösi Csoma Sándor Ázsia-utazó, őshazakutató nyelvtudósra, a tibetológia megalapítójára emlékezünk, születésének 240. évfordulója alkalmából.

A Neumann János Egyetem Könyvtár és Információs Központjában a tanév minden hónapjában egy tudós, művész vagy esemény évfordulójához kapcsolódó összeállítással készülünk és a témához kötődő könyveket helyezünk el a kézikönyvtár olvasódíványán. Így szeretnénk Olvasóink figyelmét felhívni a tudomány, az irodalom és más művészeti ágak jeles képviselőire és műveikre, könyvtárunk gazdag kínálatának megismertetésével.

Áprilisban Kőrösi Csoma Sándor Ázsia-utazó, őshazakutató nyelvtudósra, a tibetológia megalapítójára emlékezünk, születésének 240. évfordulója alkalmából.

 

Kőrösi Csoma Sándor a tibeti filológia megalapítója, magyar orientalista 1784. április 4-én született az erdélyi Kőrösön (ma Csomakőrös). Szegény sorsú, háromszéki székely családból származott. Tanulmányait 1799-től 1811-ig a nagyenyedi kollégiumban folytatta, ahol később – kitűnő tanulmányi eredményének köszönhetően – tanári állást kapott.

1816-tól a Göttingeni Egyetemen ösztöndíjasként Johann Gottfried Eichhorn német orientalista előadásait hallgatta, és a keleti nyelveket tanulmányozta. Johann Friedrich Blumenbach embertanprofesszor hívta fel figyelmét a török nyelvű ázsiai ujgurok és a magyarok esetleges rokonságára. Ekkor határozta el végérvényesen, hogy megvalósítja régi álmát, elutazik Ázsiába, és felkeresi a magyarok őshazáját.

Kőrösi 1818-ban hazatért Erdélybe, és honfitársai segítségével már 1819 novemberében elindulhatott nagy ázsiai felfedezőútjára. Törökországon, Iránon, Afganisztánon és Indián keresztül 1823-ban jutott el Ladákhba, ahol – megszakításokkal – 1830-ig tartózkodott. Lámakolostorokban élt, és ő volt az első európai, aki megismerkedett a tibeti kultúrával, a lámaista irodalom több száz könyvével. 1827-től Kanamban egészítette ki tanulmányait, és itt készítette el az első tibeti nyelvtant, a Grammar of the Tibetian Language in English (Angol nyelvű tibeti nyelvtan) címmel, valamint a tibeti-angol szótárt: Essay towards a Dictionary Tibetian and English (Kísérlet egy tibeti-angol szótárra). A két úttörő munka Calcuttában jelent meg 1834-ben.

A tudós 1830 és 1842 között – kisebb megszakításokkal – Calcuttában élt, ahol 1834-ben az Asiatic Society of Bengal (Bengáli Ázsiai Társaság) tiszteletbeli tagjának választották.

1833-tól a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja volt. 1836 tavaszán három hónapot töltött a bengáli nyelv tanulmányozásával, majd 1837 novemberében visszatért Calcuttába. Az Asiatic Society könyvtárosa lett, de hivatala mellett tudományos kutatásait is folytatta.

Összesen 16 európai és keleti nyelven állított össze szójegyzékeket, misszionáriusok számára imakönyveket fordított, és nyelvészeti tanulmányokat írt.

1842 elején elindult Tibet felé, hogy eredeti célját megvalósítsa, és Belső-Ázsiába továbbindulva felkutassa a magyar őshazát. Az úton azonban maláriában megbetegedett és 1842. április 11-én az indiai Darjeelingben meghalt. 

Kitűzött célját nem sikerült elérnie, nem tudhatta meg, hogy az ujgurok, akikhez annyira szeretett volna eljutni, valójában egy török nyelvű nép, amelynek semmilyen szerepe nem volt a magyarság történetében.

Kőrösi Csoma Sándor a magyar őshaza felfedezőjeként nem írhatta be magát a tudomány történetébe; úgy szerepel ott, mint egy ismeretlen kultúra feltárója, és egy új tudományág, a tibetisztika megalapítója. 

Sírja nemcsak a világ magyarságának, hanem a buddhizmus kutatóinak is zarándokhelye.

 

Források:

Képek: